Itt lenne a vége?

Három év után azt érzem, annyira nem értjük meg egymást, elbeszélünk a másik mellett, hogy már csak egy pszichológus segíthetne.

Szeretjük egymást, de úgy érzem, nem ért meg, ha valami probléma van, ő egyoldalúan eldönti, hogy az nem számít megbeszélnivalónak, csak én találok ki problémákat és nem tudom vele megbeszélni.

Egyedül érzem magam, régebben egy érzelmileg mélyebb embernek láttam, nem tudom, hogy mi történt.

Nagyon sokat dolgoztam azon, hogy jobb ember, jobb barátnő legyek. Tőle szinte soha nem kaptam pozitív visazajelzést. En jártam egyedül pszichológushoz régebben, ami nagyon sokat segített abban, hogy a félelmeimen túljussak.

Szeretnék vele elmenni, de ő nem hajlandó. Úgy érzem, a kapcsolatunkban csak az van elvárva, hogy én változzak, alkalmazkodjak, nyeljek, ha valamo bajom van, de ő nem alar változni és magát érzelmileg sokkal érettebnek gondolja, ezért feljogosítva érzi magát arra, hogy ha nekem bajom van valamivel, akkor kijelentse, hogy ez hülyeség anélkül, hogy meg tudnam beszélni vele, mert szerinte én képtelen vagyok dolgokat kezelni, ezért bizonyos döntéseket neki kell meghozni.

En valtoztatni szeretnék, nem bírom ezt már minden nap, úgy érzem, így vesztegetem az időm. 23 éves vagyok (ő öt évvel idősebb), nem vagyok egy bulizós lány, de most kéne "élnem". Félre ne értsetek, nem szingli akarok lenni és kiégni, én komoly kapcsolatot keresek szeretetet, de így azt érzem, hogy az időm vesztegetem.

Igen, vannak hibáim, dolgozok rajta, de az, hogy ő úgy látja, neki nem szükséges semmiben változnia és egyszerűen nem lehet vele kommunimálni elgondolkoztatott.

Nem tudom, hogy vehetném rá, hogy eljöjjön velem pszichológushoz, mert pénzkidobásnak tartja, de máshogy nem fogjuk tudni ezt megoldani. Nagyon sokszor kértem már, hogy menjünk, teljesen elutasítja. Pedig szeretném ezt az egészet megmenteni.

Nem tudom, mit csináljak.