Egy nagyon ronda férfinek mindent el kell tűrnie a nőtől?

Tényleg nagyon csúnya vagyok, nem viccelek. A saját alkesz anyám is sokszor mondta hogy állatkertben kéne mutogatni engem. A csajozási próbálkozásaim eredményét el se mesélem inkább, de sokszor kaptam meg face to face is a kendőzetlen igazságot. Valami csoda folytán egy sokszor csalódott nő aki amúgy külsőleg szintén nem egy főnyeremény, összejött velem. Azt is félig eleinte szánalomból, meg jól jött neki hogy hozzám költözhet. Sajnos mostanában már nagyon bánt engem lelkileg. Lúzernek, gzinek, nyomorultnak hív akár mások előtt is, parancsolgat, újonnan kinevet, kicsúfol. Tudom, ennél jobb egyedül is, de higgyétek el hogy nem! Nincs annál rosszabb mint évekig az üres lakásba hazamenni, majd az egész hétvégét is egyedül tölteni vagy max a szülőkkel mert a barátok már rég gyerekeznek. Sajnos 1000% hogy nem lesz többet soha senkim, ez az egyetlen lehetőségem, mások is mondták! Vagy ez vagy egyedül örökre ami nem túl jó kilátás. Miért csinálja ezt velem? Minek van velem, mert nincs önbizalma és kényelmes így? Ha kidobom akkor mi lesz velem? Nem fogok beleőrülni a magányba? Bevallom előtte amikor egyedül éltem, volt olyan hogy a tévének beszéltem! A szereplőknek hogy jaj te hülye ne menj oda, meg ilyeneket. Vagy a kutyámhoz is hangosan beszéltem mintha válaszolni fudna. Elég szánalmas egy figura vagyok be kell valljam. Tudom hogy azért csinálja mert más nem jönne össze velem és úgy érzi bármit megtehet.