Ha az elveid/erkölcseid/meggyőződésed és a boldogságod között kellene választani, te melyiket választanád?

Az elveim és boldogságom eléggé összhangban vannak.

Pl. Elveim között tudom azt, hogy soha semmilyen körülmények közt nem alapítok családot olyan emberrel, aki mellett nem vagyok boldog. Még kapcsolatba sem lépnék ilyen személlyel, nem hogy család alapítás, meg gyerek...

Amúgy az általad leírt helyzet kicsit hasonlít a típikus “meguntam a régit, kell az új” öröme.

Azon kellene elgondolkodni, hogy ezzel az új/friss/újdonságszerű nővel boldog lennél hosszútávon??? Gondolom elvileg boldog voltál a feleségeddel is, hiszen azért vetted feleségül, mi másért? Szerintem az új nőcskével is előbb-utóbb ugyanabba a mederbe kerülnél ilyen gondolkodással.

De ahogy elnézem a leírásod, elég gáz, hogy “pár évid tartó szerelmet” nevezel te boldogságnak.. Ha te magad is tudod, hogy nincs jövője és csak pár évig tart (vagy még annyit se), akkor miről beszélünk? Furcsa koncepcióid vannak a boldogságról.

Szerencsére én már kiéltem magam fiatalabb koromban, ezért nem ezek a kis röpke szerelmi légyottok lesznek az életem céljai mostmár.

Nem most kellene gondolkodni azon, hogy fontos-e számodra a család, hanem akkor kellett volna, amikor gyűrűt húztál az ujjára, meg gyereket csináltál. Nem értem, miért kell annyi ember agyatlanul családot alapítson, vagy úgy tegyen, mintha valaki más tartott volna fegyvert a fejéhez, hogy akarata ellenére megtegye. A házasság is eredetileg a boldogságról szól, nem csak valami “elvi tett”.

Egyik közül se választanék. Az elveim, az erkölcsi normáim és a meggyőződésem szerint élek. Így relatíve boldog vagyok.

A példánál maradva, nem kerülnék ilyen helyzetbe sem. Mert eleve nem is lennék együtt olyannal, aki mellett boldogtalan vagyok, nemhogy összeházasodom vele és a tetejébe még gyereket/gyerekeket is vállalunk. Ez az ostobaság netovábbja lenne.

#8 Örülök, ezek szerint tökéletes életem van, pusztán azért mert nem házasodom megfontolatlanul. Wow, nem tudtam, hogy emiatt tökéletesnek minősülök.

Úgy érzem, nem olyan borzasztóan nehéz dolog nem-et mondani. Aztán nem tudom, van akinek nehéz ez.