Soha nem ismer el nyilvánosan a párom. Nem fogja meg a kezem az utcán, nem ölel meg, úgy nézünk ki mint két haver egy kisgyerekkel. Már nagyon nem bírom, pszichológuson gondolkozom. Volt valaki hasonló helyzetben? Hogyan sikerült megoldani?

Neked elsősorban az önbecsülés témájával érdemes foglalkoznod, ugyanis neked az nincs.

Önkéntes lábtörlő vagy.

Egy pszichológust tényleg nem ártana felkeresned. No, nem konkrétan emiatt, hanem azért, hogy mentálisan rendbe tegyen, és ne csak egy darab játékbabának tekintsd magad.

De most komolyan: te saját magad ellensége vagy? Mi a fenéért kínzod magad egy olyan kapcsolatban, ami kapcsolatnak a legeslegnagyobb jóindulattal sem mondható? Te nem a barátnője vagy, hanem az ágyasa.

Vagy tényleg ennyire kis butácska vagy, hogy tök nyilvánvaló összefüggéseket nem veszel észre? Hiszen te magad írtad, hogy te csak holmi pótlék vagy a számára. Mekkora butaság kell így 6 évet lehúzni valaki mellett, meg gyereket vállalni tőle?

minek szültél neki?

te vagy a hibás

Gratulálok, hogy el fogod cseszni a szerencsétlen gyereked életét azzal, hogy megtanítod neki, normális dolog egy utolsó kapcarongynak lenni, akibe bárki lazán beletörölheti a lábát. Hadd szenvedjen ő is egy önbecsülés nélküli rongyként, mint a drága anyja.

Hogy várod azt, hogy bárki szeressen vagy tiszteljen, ha te se szereted vagy tiszteled saját magad? A kedves párod sose szeretett, ezt a képedbe is mohndta, de neked ez mégis tökéletesen megfelel, hiszen nem hagytad el, szóval min is csodálkozol?

Miért egy ekkora suttyónak szültél?

Talán annyira jóképű, hogy ezt is lenyeled neki?

Ha igen, miért nem egy szerényebb kinézetűt választottál, aki néz is valamibe?

Vagy annyira rondának érzed magad, hogy örülsz, hogy valaki egyáltalán getziputtonynak használ, már bocsánat a kifejezésért?

A gyereket már most sajnálom, mert ha lány, azt látja, hogy a nő egyenlő egy lábtörlővel, ha fiú, akkor meg abban nő fel, hogy a nők szarra se jók, mert ennyibe nézik magukat.

Miért szültél egy ilyen kapcsolatba gyereket? Miért nincs önbecsülésed?

Én 120kg felett vagyok, a párom pedig tökéletes testű, iszonyú szexi pasi, akiért meg vannak halva a nők. Ő sem rajongott a súlyfelesleggel küzdő emberekért, de látja, hogy ez nálam sem az életmód miatt van, hanem betegség, amivel nem tudunk mit kezdeni. Így elfogadott ilyennek, belémszeretett, és bárki előtt felvállal, kézenfogva jár velem. Ha valaki bántani merne, simán széttépné. Mert ilyen egy igazi párkapcsolat.

Ha pedig egy szülés miatt van egy kis felesleg rajtad, azt is megértően kéne fogadnia, hisz biztos téged is zavar amúgy is, és megteszel mindent, hogy megszabadulj tőle. Ez nem megy egyik napról a másikra, de egy normális férfi ezt simán elfogadja, és sose alázna meg így érte. Sokkal jobbat, többet érdemelnél ennél.

Amúgy sokszor azért nem szerelmes egy férfi, mert a nő annyira az, hogy bármit eltűr, így a férfi nem tudja tisztelni. Ne tűrd el, hogy így viselkedjen bárki is veled!