Miért nem tudja még mindig elfelejteni az exét?

Hosszú lesz, de megköszönném, ha elolvasnátok. Már lassan egy éve együtt vagyunk, és megkérte, költözzek hozzá, de én még mindig érzem, hogy az exére gondol.

Az egy nagyon rosszindulatú párkapcsolat volt, együtt éltek, de a nő használta minden oldalról, végül elhagyta. Ez a páromat annyira tönkretette, hogy öngyilkos akart lenni. Eltelt pár hónap, és még mindig “zaklatta” őt a szerelmes levelekkel, könyörgött, hogy költözzön vissza hozzá, legyen vele. Majd megismert engem, elmesélte az egész sztorit, persze eleinte meg is mondta, miután már megcsókolt, és randiztunk, hogy nem biztos, hogy készen áll egy párkapcsolatra. Egyértelmű volt, hogy csak felejteni akart, meg jól esett neki, hogy valaki meg tudja ölelni, mert ő képtelen volt érzelmekre. Nekem sajnos nem jutott el, hogy a lakás még tele volt az exe cuccaival, amiket szándékosan nem dobott ki, ráadásul takarítva sem volt hosszú ideig. Amikor ott akartam hagyni, könyörgött, hogy ne, mert ő érez valamit irántam, és azt akarja, hogy működjön. Adtam neki egy esélyt, persze soha nem beszélt az exéről, de ha szembejött velünk egy lány, aki hasonlított rá, akkor mindig furán viselkedett arra a pár percre, ha úgy hordtam a hajamat felfogva, ahogyan az exe, akkor mindig mondta, mennyire tetszik neki így, van egy ismerünk, akit a vezetéknevén szólít nekem, mert úgy hívják, mint az exét. Idővel mondta, hogy ne féljek, már gyógyul, és minden rendben. Egyszercsak ráírt... és akkor vége lett, pusztán meg akarta tudni mi a helyzet az állásával, mert be akart kerülni egy fontos pozícióra. Engem ez tönkretett, magyaráztam, hogy ha már nem érdekel az exed, nem keresed fel, hidegen hagy, mert már itt vagyok én. Ott hagytam, ő pedig nagyon őszintén elmondta, hogy ezzel zárta le, és ne hagyjam ott, most már csak én létezem, fél, hogy elveszít, én sokkal jobb vagyok, mint az exe. És persze úgy is viselkedett, mint aki szeret, mert voltak magánügyi és egészségügyi problémáim, ő pedig mindig ott volt, támogatott, kisegített. Ezt kicsit fel lehet úgyis fogni, hogy ki akart engesztelni, amiért vele vagyok úgyis, hogy ő még mindig érez az exe iránt, bármennyire nem akarja. Akkor törölte le facebookról is, kidobálta a cuccokat, elmondta, hogy már a bútorok sem teljesen rá emlékeztetnek. Én végleg bizalmatlan lettem... együtt vagyunk, mert szeret és szeretem, de valami rossz. Nem az fájt, hogy ráírt, hanem hogy eltitkolta, azóta eltelt egy viszonylag hosszabb idő, és csak akkor hozódott fel a személye, amikor én hoztam szóba, de mindig kiakadt, hogy már eszébe sem jut, hagyjam már ezt a témát. És hagyom, de.... valamiért a belsőm harcol egymás ellen, azt érzem, ott kellene hagynom, mert eltitkol mindent csak azért, hogy maradjak vele, hogy is tudnék olyan tudatban élni vele, hogy még mindig nem dolgozta fel teljesen, a másik részem meg azt érzi, hogy maradjak vele, lehet már tényleg nem érdekli, csak én reagálom túl, ha még érez is, az már csak pusztán a traumája, a félelmei, tisztán megmondta, hogy ő csak velem képzeli el a jövőjét, mert más iránt már nem tudna érezni, nekem adta azt a kicsit is, ami még megmaradt benne.

Szóval nem tudom, mi legyen. Nem tudok hinni neki, csak próbálok, egyébként nagyon jól megvagyunk, kivéve, hogy érzem, hogy valami még köti az exéhez. Múltkor kibökte, hogy bűntudatot érez, amiért ott hagyta az exét, pedig megigerte neki, hogy soha nem fogja elhagyni.

Mindenki próbál nyugtatni, hogy már én vagyok neki, nyugodjak le, de egy nő érzi, ha valaki más nőre gondol a férfi, titokban, az pedig rosszabb.

Nem tudok kijönni már a saját érzéseimből sem... nem tudom, mit kellene tennem, éreznem, annyira ketté húz ez az egész.

Köszönöm, aki elolvasta eddig, és még a véleményét is leírja.

25/L