Ez csak szerintem tapintatlanság vagy túlreagálom?

"Miféle kapcsolat az, ahol állandóan figyelnem kell, nehogy - jó szándékom ellenére - olyat tegyek, amivel kiborítom, megbántom a másikat?"

Normális kapcsolat két érett fél között.

"Egy kapcsolatban jó esetben önmagam lehetek és önfeledten viselkedhetek."

Tehát a másikra való odafigyelés, pl. az, ha megjegyzed, hogy nem szereti az édes pezsgőt az nálad egyenlő azzal, hogy nem lehetsz önmagad. Okéé. :D

8 éve házasságban élek.

Sok dologban egyébként figyelmes vagyok. Szeretek örömet szerezni a feleségemnek, mert az ő öröme az én örömöm is. Pl. szezon idején, mikor a zöldségesnél voltam, láttam szép sárgadinnyéket és rögtön eszembe jutott, hogy ezt ő mennyire szereti. Rögtön vettem is egyet - és otthon nekem is jólesett látnom a feleségem örömét. :-)

Az igaz, hogy egy kapcsolatban kompromisszumot kell kötni. Abban az értelemben is, hogy nem teszek mindent szóvá, ami zavar, meg abban az értelemben is, hogy nagyjából tekintettel vagyok arra, ami neki fontos.

Nyilván előfordulnak ütközések, mert igazából mindketten nehéz természetűek vagyunk. De meg tudunk bocsátani és van humorérzékünk is.

Nyilván van nálam tökéletesebb, figyelmesebb, alkalmazkodóbb férj is. Ugyanúgy, ahogyan van nálam mondjuk jobb testű férfi is. :-)))

Egyébként amikor már gyerekek vannak, akkor a másik megítélésében kiemelten fontos szempont, hogy szereti-e a gyerekeinket, törődik-e velük. Nálunk pl. ez erős összetartó erő. Mondjuk, ha a kisfiamnak örömet szerzek, az a feleségemnek is jólesik. Fordítva úgyszintén.

Néhány indulatos válaszoló félreértelmezte a szavaimat. Pl. a pezsgőről írtam a 8. válaszomban, és nem azt, amit később többen bele akartak magyarázni. Nem fogom elismételni.

Egyébként egy férfi és egy nő gondolkodásmódja általában eltér egymástól. Sok szempontból ez ütközik ebben a vitában is köztem és közted (ill. a többi, gondolom női válaszoló között). Fontos, hogy saját véleményünket tudjuk kívülről látni, hogy "igen, nekem ez érthetetlen, miért így gondolkodik, de én a másik nemhez tartozom". Szóval megérteni nem kell, csak elfogadni. Szoktam is mondogatni: "Férfiként a nőket megérteni nem lehet, csak szeretni." Nyilván fordítva is így van ez. :-)