Egy érzelmi sérült fiatalembernek lehet valaha párkapcsolata?

Jogos.

Érzelmi sérült:

21 éves a srác.

Eddigi életében szinte folyamatosan bántották lelkileg, volt időszak, hogy fizikailag is.

Nem volt képes letenni az érettségit, mert nem volt képes eltekinteni azon társaitól akik szekálták.

Soha nem volt sorstársa, csak Ő volt és senki más.

Egyedül kellett szembenéznie az élet súrvaságával, s bár megpróbált segítségért kiáltani, nem tudott mert nem is engedték.

Nem volt egyetlen barátnője sem, s bár bízott benne, hogy lesz, egyre csak emésztette a magány sötétsége.

Amikor már csak pislákolt a fény a szívében, a halál gondolata járta körül, ám ekkor megjelent egy férfi az életében, aki történetesen a tánura volt, és utat mutatott neki.

A kereszténységet választotta, addig-addig beszélt neki a tanár Úr míg nem valóban el nem kezdett hinni Istenben, s lőn szellemileg újjá született.

Már nem kívánt meghalni.

Érdekes mód, a hite ingoványos volt, kétségtelen volt, hogy újjá született, ám többször Tanárjában látta Istent, Szeretet formájában.

Úgy képzelte el Istent, mint magát a szeretett, hisz a tanítások is erről beszéltek, a gond ott volt, hogy ezt sokáig azonosította tanárjával és nem látott benne semmilyen hibát.

Boldoggá tenne a fiút az, hogy a közelségében lehetett.

A fiú letette a 8 álltalánost, onnan viszont egyre inkább megszakadt a kapcsolat míg végül már nem is beszéltek, ám a fiú továbbra is megpróbált Istenbe kapaszkodni.

Soha nem volt semmilyen más kérése, csak 1 és nem több, nem kívánt mást egész életében csak egyet.

Az pedig "Uram, kérlek adj egy társat mellém aki boldoggá teheti életem".

Volt időszak, hogy imádkozott, ám imái lehet hogy meghallgatásra találtak, válasz sosem érkezett semmilyen formában, habár annyira várta a választ, hogy sok mindenbe a választ képzelte, még egy hírdetö táblában is, ahonnan kiragadott egy részt a szövegkörnyezetből.

A fiú egyre szomorúbb lett, és nagyon sok idő telt el, míg nem hite vesztett férfi lett belőle.

Isten soha nem tagadná meg, tudja hogy van, tudja hogy lát és hall minket, ám már képtelen volt hozzá beszélni, és zavarban, kényelmetlenül érezte magát ha Istenről, az ígéreteiről van szó, és ami a leginkább fájt a szívében Isten kapcsán ha azt mondták neki "Csak bízz Istenben ".

Erre már képtelen volt.

A fiút elöntötte a magány fekete tengere és olyan magányossá vált, hogy közben képes lett idegenekkel társalogni a semmiről, és unalmában akit jónak lát pihenő napján vagy munka után hozzá megy és beszélget, és elmondja gondja -baját, remélve hogy mégha csak arra az időre is, vígaszt tud nyújta az idegen.

A fiúnak soha nem volt barátnője, mégis megvolt győzödve arról, hogy Ő azon ritka férfiak közé sorolható akik igazán képesek szeretni.

Megvetette saját férfi fajtáját, mocskos-undorító, visszataszító beszédeik, és vágyaik miatt.

Megvetette a fejében azt a férfit amin látja hogy a szemével épp levetkőztet egy nőt.

A fiú számára a szerelem soha nem az ágyban kezdődött, hanem a sétányon egy fagyi kíséretében, vagy az éttetemben egy Vacsorával karöltve.

Ha volt valaha is egy lány aki esélyt adott neki az ismerkedésre, hamar érzelmek kreálódtak benne, ami előrébb járt mint a jelen.

Nagyon félt attól, hogy megbántja a lányt, félt megsiratni a lányt, és félt attól hogy fél tőle a lány.

Nehezen veszi fel a viccet írásban, nagyon komolyan veszi ha egy lány azt írja neki "ez már egy kicsit sok" és azonnal bocsánatok sorozatába kezd, elnézést kér és azt kéri mondja el mi a sok, miben változzon.

Míg erre a válasz, hogy csak viccelt, legyen laza, de a fiú halál feszült volt.

Végezetül, hogy miben nyílvánul meg az érzelmi sértettség?

Talán abban, hogy egy lányt túlságosan értékel, hamar szerelembe esik vagy épp reményeket lát benne.

Ha nincs senki aki kedvelje olyan magányos hogy dolgozni sincs kedve, mert 1000x megkérdi magától, "miért is dolgozom én? "

Nincs célja, nincs igazi hobbi, nincs öröm, boldogság, szeretet.

Egyedül van és magányos, rettenetesen magányos, és vágyik a szerelemre de úgy véli, Ő erre kárhoztatott ám nem tudja mit közvetett el hogy ez így legyen?

A választ Isten tudná megadni, ám Isten nem kíván válaszolni.

Ha Isten válasza az, hogy "előbb legyél lelkileg kiegyensúlyozott" erre az én válaszom "de hogyan, sokan felállnak más nélkül, nekem szükségem van valakire aki segít."

Sajnos erőtlen a fiú, és nem férfias áll büszkén az élet előtt, sokkal inkább megtörten, várva valamit, de elképzelése sincs hogy tulajdonképpen mit is vár.

Íme a fiú életének egy részlete