Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem zavar ez igazán?
Eddig csak két kapcsolatom volt, és egyikben sem éreztem túl jól magam mert igazában nem vonzódtam egyikükhöz sem, és nem tudtam felnézni rájuk. Emiatt belementem online sub/dom jellegű dolgokba ahol szinte intimebb dolgokat osztottam meg, mint a valódi kapcsolatomban, meg a való életben sem tartottam tiszteletben a kapcsolatot. A partnereimtől pedig gyakran szinte teljesen elzárkóztam érzelmileg. Viszont emiatt csak ritkán éreztem lelkiismeret furdalást, akkor is csak úgy, hogy azt képzeltem, hogy biztosan mély lelki elhagyatottságot éreznek a viselkedésem miatt, mert én éreznék így fordított esetben. De ha ezt túl erősen érzem, akkor hirtelen elmúlik az egész és majdnem teljesen indifferens leszek. Az első partnerem iránt most már csak enyhe gyűlöletet érzek, amiért olyan volt, amilyen és szívesen lerombolnám az önbizalmát, de mégsem teszem, mert igazában nem érdemli meg.
Tudom, hogy ez így nem jó, de nem tudom, hogy változtassak. Csak az olyan jellegű kapcsolatban érzem magam otthon, ahol szinte gyereknek érzem magam, legalábbis úgy, hogy semmi gyengeséget nem érzékelek a másik fél felől, mert amikor igen, akkor hirtelen szinte megundorodom tőlük. De az ilyen nem hiszem, hogy egészséges hosszútávon. Ezen hogyan tudnék változtatni?
válasza:
válasza:Kedves Kérdező ifjú leány!
Először is had jegyezzem meg, hogy minden ember... legyen az pasi, vagy nő... olyan, amilyen. Főleg egy kezdődő kapcsolatban nem igazán tud az ember olyasmit tenni, amivel maga számára elviselhetővé, szerethetővé, netán imádhatóvá tudná gyúrni a partnerét. Ilyen sajna nem létezik. Mert mihelyst Te megpróbálnád a pasidat rászoktatni azon tulajdonságainak felszámolására, amelyek neked nem igazán szimpatikusak... vagy megpróbálnád rászoktatni olyan tulajdonságok elsajátítására, amelyekre Te magad vágysz... hogy olyan legyen, s ne pedig más... akkor igazából azt éred el vele, hogy a pasi fog Téged meggyűlölni. Miért?
Mert akkor úgy fogja érezni, hogy anyáskodsz felette, hogy "nevelni" próbálod Őt a saját elvárásaidnak megfelelően. S ezt meg a pasik szokták nehezen elviselni... Csak egyetlen esetben lehetséges ez, ha anyja helyett anyát szeretne benned látni. De... ugye ez meg szintén nem egészséges hosszútávon... Bár, kétségtelen léteznek ilyen fiúk is. (Akiket pl. az Anyjuk sosem szerette, mert pl. nem kívánt terhességből született.)
Viszont , amiről Te írsz, mintha a fordítottja lenne az iménti lehetőségnek. Te gyermeknek érezd jól magad... Ez odáig rendben is van, hogy megőrzöd gyermeki kíváncsiságodat, őszinteségedet, spontaneitásodat... De azt is érted ez alatt, hogy mint gyermek, felelősséget semmiért nem akarnál vállalni? Mert hát ugye, mint tudjuk egy gyermekért a szülője felelős min. 18 éves koráig... Ő maga alapvetően felelősségre nem vonható, ha pl. ujját a gázlángba dugja... mert kíváncsi arra, hogy mi is lehet az?... (mert még sosem égette meg magát)
Szóval, nem egészen értem, hogyan is, milyen értelemben akarnál gyermek lenni egy (elvileg) felnőtt pasi mellett...
Ha erre válaszolnál, akkor léphetnénk tovább kérdéseidre: "Miért nem zavar ez igazán?" és "Ezen hogyan tudnék változtatni?"
Az ERŐ legyen Veled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!