Volt törés a nemi életetekben a terhesség/gyerekvállalás után? Mi volt az oka?

*Hogy lehet megtalálni az egyensúlyt a baba és a férfi között?

Az első gyermeknél, amíg bele nem rázódtok, addig sehogy.

Érdemes több gyermekes, sikeres családot(nem gazdagra gondoltam, hanem hosszú házasságosokra) kérdezni, segítséget kérni tőlük.Akár a baba ellátásával kapcsolatban, mert ők a rutinjukkal, fele annyi nehézséggel tudják már az éppen megszülető babát nevelni. Jó a net is, de az általános. A gyakorlat viszont megfizethetetlen.

Az, hogy a férfi elhanyagolva érzi magát, nem azt jelenti, hogy nincs szex.

Hanem azt, hogy a férfi (?) féltékeny, mert ott egy kis vinnyogó izé, amivel ő semmit se tud kezdeni, viszont a nője minden percét lefoglalja. Még dugni is akkor lehet, ha "engedi", és ha megébred, akkor ugrik alóla az asszony.

Vagyis nem férfiként, hanem sokkal inkább sértett nagyzásiként viselkedik, és úgy is érez a jövevény iránt. Ilyenkor megy a sírás, hogy a "babóca az első ", és ez nem helyes, nem maradt nő a párja. Egyszerűen azért, mert neki a nő az anyapótlék. Ebben az anyaszerepben osztoznia kell mással.

A másik, ami válságot okoz, hogy élete első 20-30 évében mondogatja, hogy a gyerekes nő selejt, másodrangú, szét van szülve, bepalizta a férfit, élősködő, eltartóra vadászik, stb. És ez a vélemény bizony nem változik meg attól, hogy a felesége szült. Soha többé nem tud rá ugyanúgy tekinteni. Csak dagonyázik a bizonyosságban, hogy palira vette, mert ő dolgozik, amíg a nő otthon nem csinál semmit. És külön sértésként él meg minden striát, koszos zoknit, vagy gyereksírást.

Normális férfi nem esik kétségbe 6 hét gyerekágy miatt, tudja, hogy ez milyen testi-lelki változásokkal jár. A legfontosabb: továbbra is latja a vonzó nőt a gyereke anyjában, és így megmarad a nemi vágy a nőben is.

Engem nagyon megviselt a szülés és utána az állandó éjszakázás, így hónapokig nem volt semmi. Nem éreztem magam nőnek, csak egy zombinak egy ordító csomaggal, amit el kell hallgattatni, ha megszólal.

A férjem sem igen tudta kezelni a helyzetet, inkább elfordult, mert kiállhatatlan voltam. Aztán elkezdtünk egymással beszélgetni, nem csak vagdalkozni és ez csodát művelt.

Kértem, hogy próbáljon többet segíteni, feldolgozni az eseményeket, akár néhány órára elgagyorászni vele, hogy több időm legyen magamra. Ennek hatására felépültem testileg és szellemileg is, újra csinos, vonzó nőnek éreztem magam és igazán jól esett a lelkemnek látni mennyire szeret a kislányunkkal foglalkozni. Innentől kezdve kívánósabb voltam, mint előtte valaha is.

Fura dolgokat művelnek egy nővel a hormonjai ebben az időszakban, de én azt mondanám, jó kommunikációval orvosolhatóak a problémák.