Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ordas bunkóság, vagy elnézhető reakció?
Adott egy fiatal pár. A lány 18 éves, a fiú 26. A srác későnérőbb picit, a lány érettebb, így jól kijönnek. A fiú rendezett családban él, a lány anyja özvegy, élettárssal, az a típus, akinek örökké mindennel és mindenkivel baja van. Mindenen drámázik, kontrollálni akar minden dolgot. A lány ki van bukva az anyja obstruktív magatartására, legszívesebben jól beolvasna neki, de mégis csak az anyja. A fiú túl pár rossz kapcsolaton, amúgy kiegyensúlyozott háttérrel, de hosszútávú, nagy reményekkel tekint a kapcsolat elébe. Összejönnek, mindketten olyan szerelmesek, hogy még egyikük sem érzett ilyet korábban. Nyári szünet van a lánynak, a fiúnak szabadság. Tehát mindenki ráér. Egy utcában laknak, azaz veszélytelen a megközelítés így is úgy is. Első hónapforduló van, a fiú órát vesz, virágot, pezsgőt és jelzi a lánynak, hogy szeretné vele megünnepelni az első hónapfordulót. A lány nagyon örül, megbeszélik, hogy este 6ra átmegy a fiúhoz. Nem megy. A fiú nem érti, odatelefonál a lányékhoz (a lánynak nincs mobilja) az anyja arról tájékoztatja, hogy a lány elment otthonról, nincs ott. Ez érthetetlen és szürreális a fiúnak. Már elindul keresni pl oda, ahol összejöttek vagy hasonló, de semmi. A lány este 11kor kerül elő kisírt szemekkel.
Sztori: az anyja beszólt, hogy már megint ahhoz a „tüdőfejű hülyegyerekhez kell rohangálnod, annyira viszket a pitschaád, hogy nem bírsz magaddal?” – mindezt egy édesanya a leányának. A lánynak ez borzasztóan rosszul esik, nem tud mit kezdeni a konfliktussal és elrohan. Az erdőben leül sírni egy fa alá és 5 óra mire lenyugszik.
Kérdések: a fiú ellen minek kellett fordulnia? Ugyanis relatíve ellene is fordult, hogy értesítés és találkozás nélkül eltűnt.
A fiú részéről jogos-e ordas figyelmetlen bunkóságnak kezelni és adott esetben rossz előjelekre való hivatkozással megszakítani a kapcsolatot?
Vagy jobban teszi, ha nyel két hatalmasat és beleéli magát a hátrányos helyzetű lány helyébe és próbálja empatikusan lereagálni? (Ám évekig kiható negatív lelki sebet szerez vele, amiről nem tehet, nem akarja túlspilázni, de nem érti, hogy az anyja elleni duzzogást miért őrajta vezette le a leány. Legalább ha csak annyit szól, hogy közbejött valami, akkor nincs semmi.)
Érdekelne, hogy mind a lány, mind a fiú helyében ki mit tenne ezek után, illetve hogyan kezelné a helyzetet.
(kérek mindenkit, hogy a kérdésre válaszoljon, a zöldséges se bírálja felül, hogy tudsz-e és miért akarsz borsólevest főzni, csak adja a borsót, ha azt kérsz)
válasza:
válasza:"18 éves, nem 8. Jogilag felnőtt, szavazhat, házasodhat, szerződést köthet.
Miért kéne a szàjába rágni, hogy mit tegyen? Miért nem egyértelmű?"
Pár hete, hónapja még gyerek volt, aki nem tudja, mit csinál, semmiért nem volt felelős, túl fiatal volt még, hogy ezt vagy azt tudja, kivettek a kezéből mindent, mert úgysem tudja még ezt egy gyerek. Lehet, hogy még középiskolás, ahol kettes sorban kell vonulni és jelenteni kell a tanárnéninek. Nem azt mondom, hogy továbbra sem vonható felelősségre semmiért, csak azt, hogy attól, hogy valaki betölti a 18-at még nem feltétlenül lehet felnőttként kezelni és ugyanazt elvárni tőle, mint mondjuk egy 30 évestől, ha egyébként csak testileg felnőtt, lelkileg még éretlen, mert a környezete és a családja minimális módon sem kényszerítette önállóságra.
Szerintem a fiú egy hónap alatt bőven megismerhette a lány anyját (pláne, ha egy utcában laknak, de legalább a lány elmondásából), tudhatta, hogy milyen a kapcsolatuk a lánnyal. Nem hiszem, hogy egy ilyen rossz kapcsolatot titokban lehet tartani vagy ne tűnne fel a közvetlen környezetnek, hogy valami konfliktus van a családban. A fiú vállalta a kapcsolatot egy kvázi tinivel, és ugyan jogilag felnőtt, de szerintem hibásan várta tőle, hogy 18 évesen képes legyen éretten, hideg fejjel megoldani a problémáit. Szerintem egy ilyen eset után nem kellett volna feltétlenül szakítani, mert simán lehet, hogy oka volt annak, hogy a lány nem egyből hozzá fordult (mondjuk ennyi idő után még nem bízott benne). Azt is figyelembe vehette volna, hogy a lány ha akarta volna sem tudta volna értesíteni arról, hogy mi a helyzet, ha nincs telefonja. Az már az ő döntése, hogy szeretné-e vállalni a lelki támasz és pótapa szerepet a kapcsolatban, vagy inkább hagyja az egészet.
A lány is hibázott azzal, hogy ahelyett, hogy az anyja beszólására nem is reagált volna vagy visszavágott volna valamivel, inkább behisztizett és fél napig egyedül duzzogott, abba bele sem gondolva, hogy a barátja esetleg aggódik érte. Később nem írtad, hogy mi történt, de legalább bocsánatot kérhetett volna és elmagyarázhatta volna, hogy mi történt, egyedül ennyit tud tenni ebben a szituációban amellett, hogy a jövőben igyekszik felnőtt módon kezelni a konfliktusokat vagy megszakítani a kapcsolatot az anyjával, ha minden kötél szakad.
válasza:Melyik fél vagy kèrdező?
A lányt megnyugtatnám, hogy nincs semmi gond, legközelebb hozzám gyere sírni ne a fához.
Ja és a lány helyébe én visszapofáztam volna az anyjának, hogy mi köze hozzá
válasza:Egyrészt a lány tényleg kissé labilisnak tűnik, de szerintem ebben a helyzetben a fiúnak kellene megértőnek lennie és nem még tovább feszítenie a húrt, és önmagát néznie ebben a szituációban, hanem azt mondania, hogy tudod, hogy rám bármikor számíthatsz és esetleg átbeszélnie vele, hogy ezt túlreagálta, nem kell vele foglalkozni stb. Az, hogy a fiú azt akarja hallani (nekem ez jött le a kérdésből), hogy közbejött valami, szerintem nagyon érzéketlen dolog. Mert ez számomra azt jelenti, higyha a lány ki van bukva, akkor erről a pasi nem akar tudni, ő megelégszik a hazugsággal is, csak ő neki ne legyen elrontva az estéje.
(A lánynak viszont tényleg lehetett volna annyi esze, hogy nem megy az erdőbe este, ami szerintem alapból aggodalomra adna okot a fiú részéről, másrészt, hogy szól a fiúnak, viszont miv valószínűleg nem volt olyan lélekállapotban, számomra érthetőbb az ő magatartása, mint a fiúé.)
Ez persze csak az én véleményem.
Sziasztok, szép estét mindenkinek.
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, ezennel hálámat is kifejezem, hogy sokan egész komolyan véve hosszas értekezést írtak és korrekt válaszadással álltak a témához. Köszönöm.
Mivel többen is kérdeztétek hogy a kérdésben szereplő történetben én melyik szereplő vagyok, így felfedem a dolgot, bár eredetileg nem akartam.
Én voltam 20 évvel ezelőtt az a srác, aki fülig belezúgott a 8 évvel fiatalabb szomszédlányba, bár a szomszédlány előbb lépett és kezdeményezett.
Én voltam az a totál romantikus ifjú, aki a legelső hónapfordulót emlékezetessé akarta tenni azzal, hogy ajándékkal és pezsgővel készült.
Én voltam az, aki a helyzettel nem tudott mit kezdeni, ugyanis nagyon komolyan gondolta a lánnyal. És nagyon szerette őt. Én voltam, akinek azért eldurrant az agya a projekción, de mégsem szakított. Én voltam az, aki próbált empatikusan a másik szituációjába helyezkedni és elnézni, nem bunkóságnak, inkább csak riadtságnak kezelni és én voltam az, aki 15 évet élt együtt ezzel a hölggyel, aki mellettem egy kamaszlányból felnőtt nővé cseperedett, jóban rosszban együtt voltunk. Sajnos az anyja áskálódása tette tönkre a kapcsolatunkat, illetve az, hogy a lánynak volt valami labilitása és becsípődése, ami miatt az anyja akármekkora szemétséget ( https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ke.. ) követett is el, nem tudott neki nemet mondani, de én amíg csak lehet toleráltam mindent és a lány mellett álltam, majd 2013-ban, 5 évvel ezelőtt ő lépett ki az életemből.
A kérdés kiírásának apropója pedig a következő:
Akkor folyamatosan magamban kerestem a hibát, magamban kerestem a kompromisszumot, magamat próbálta minél toleránsabbá formálni, megértőnek lenni.
Sok fura tapasztalatot gyűjtöttem be.
És most kísértetiesen hasonló dolog történik velem. Valami erre emlékeztető, ehhez fogható, sok szempontból a történelem ismétli önmagát.
Csak közben egy 20assal öregebb lettem (bölcsebb is talán :D ) és itt a dilemma: belesétáljak-e ugyanabba a szarba vagy sem, egyáltalán ugyanaz a szar veszélyeztet-e mint akkor satöbbi.
A buddhizmus úgy fogalmazz a "HELYES ÚTON JÁRÁS"-t, hogy az a helyes út, ami úgy oldja meg a problémát, hogy nem termeli azt újra.
No itt a dilemma, és innen a kérdés mai aktualitása.
Aki megért, annak köszönöm, aki nem, annak csak annyit mondok, hogy ha hasonlón megy majd keresztül, jusson eszébe ez a sztori.
Köszi mindenkinek mégegyszer.
válasza:Nem olvastam a vàlaszokat bocsi ha leírtàk.
Belegondolt e abba a fiú jogy egy ilyen anya melett csoda hogy felnőtt ez a làny? Hogy milyen lelkivilàga lehet,mennyire bàntalmazott, és semmibe vett? A lànynak normàlis vàgyai érzései vannak( pasizik,szerelmes,randizik stb) az anyja meg ugy tesz mintha ez egy gusztustalan és rossz dolog lenne. Johogy összevan zavarodva azt se tudja mit csinàljon màr a fiura se számithat hogy normàlis viselkedési formàt làsson.
Ha igazàn f3rfi lenne a fiu, akkor elvitte volna a lànyt magàhoz,megnyugtatta volna,elmagyaràzta volna hogy nem ez a normàlis,és nem szakit. . de a fiú nem férfi még. S inkàbb menekül minthogy ,mert tul nagy munka lenne ezt a lànyt megtartani.
válasza:26 os vagyok..:D basszus pont felettm irtad a sztorit reàlisan!
Férfi voltàl és vagy a talpadon ;)
Az uj sztorirol annyit hogy ne felejtsd el, most màr van tapasztalatod. Tudod hgy nem benned van a hiba.
Ez nem ugyanaz az eset nem biztos hogy ugyanugy végződne
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!