Miért érzi úgy sok nő, hogy ciki ha nem elég férfias a párja?

Akkor minden jót!

Ezt a semmilyen életet meghagyom neked.

"megvagyok vele"

"igazából nem olyan rossz éldegélni vele"

R.i.p...

Nem az a gond, hogy ciki egy olyan férfi, amilyet körülírtál - hogy nem kap elég lájkot a közös facebook képünk, vagy mire gondolsz, hanem az, hogy sokszor az ilyenek mellett csak vegetálni lehet, de szerelem nincs.

Ez az a tipikus "beérem veled mert nincs jobb" kategória, (szerintem mindkettőtök részéről) de ez nem mindenki álma. Tapasztalatom, hogy nem vezet sehová az a mentalitás, hogy a semminél bármi jobb, ráadásul arra sincs garancia, hogy az ilyenek hűségesebbek lennének.

És csak hogy tisztázzuk, nem kell hogy alfamacsó görögisten legyen a férfi, de VALAMI azért legyen benne, ami megfog, ha meg nincs, akkor már egy sima lakótárs is jobb.

Amit leirtal, az a nyomjunk egy adag tejszinhabot a szarkupac tetejere.

De mi van, ha elfogy a tejszinhab?

Ha neked ez igy jo meg 20-30-40 evig...

"Ennek ellenére megvagyok vele, immár másfél éve."

A probléma itt van. Ha azt írtad volna, hogy "ennek ellenére imádom..." az teljesen más lett volna. Azt nem feltétlenül tartom gondnak, hogy nem akarjátok megváltani a világot, az emberek 99%-a soha nem is fogja, bármennyi ambíció van bennük. Viszont az egészből az jön le, hogy csak éldegéltek egymás mellett, mert mindketten úgy gondoljátok/tudjátok, hogy jobbat nem kapnátok. Ez pedig a másik véglet a "csak egy számomra tökéletes kapcsolatba vagyok hajlandó belemenni" hozzáálláshoz képest és ugyanolyan hibás elgondolás. Mint a legtöbb esetben, itt is a legjobb az arany középút.

Viszont valóban vannak nők, akiknél az egyik fontos párválasztási kritérium az, hogy mások mit szólnak a párjukhoz. Ez a tiniknél a legjellemzőbb, egyfajta státuszszimbólum hogy milyen pasijuk van. A húszas éveik elejére a legtöbben ezt elnövik, de lesznek akiknél később is fontos szempont marad.