Az baj, hogy nem vagyok féltékeny típus?

Inkább olyat keress, aki nem attól érzi, hogy kell neked, hogy egy féltékeny, állat módjára viselkedsz.

32/f

>Azt mondják, hogy egy egészséges féltékenység mindenképpen kell minden kapcsolatba.

Aki ezt mondja, az csak téged is le akar rántani a saját hitvány szintjére. A féltékenység, ahogy van, minden mértékben káros és egyáltalán nem kell a kapcsolatba. Törődés, féltés, ragaszkodás, szeretet kell, de a féltékenységnek nincs köze ezekhez, nincs benne semmi egészséges, hasznos vagy értékes.

Szerintem az egyik legjobb tulajdonság, ha valaki nem féltékeny. Ne játszd meg és ne is fogadd el senkitől, hogy felrója neked.

16 éves koromban az első barátnőmre annyira féltékeny voltam, hogy nem tudtam aludni mikor elutazott versenyezni. Sajnos ez rányomta a kapcsoltunkra a bélyegét és hamar vége lett. A bátyám megkérdezte mitől félek ennyire, hogy átver, megcsal, hogy talál jobbat vagy attól nem találok helyette mást? Elgondolkoztam ezen, és azt mondtam, hogy megcsalástól. Erre azt válaszolta, hogy ez érthető, mert ez főleg a partneren múlik, de ha érzed magadban az erőt ahhoz, hogy találsz másik partnert, akkor a kiszolgáltatottság nem fog zavarni. Akkor furán hangzott, de megértettem miért mondta és azóta egészen máshogy álok a helyzethez.

Ha azt érzem valakin, hogy nem őszinte velem, hazudik, egy szó nélkül leépítem és továbbállok a kapcsolatból, barátságból, nem érdekel mivel jár, nem hagyom hogy lehúzzon, hogy ártson nekem. A 2 éves kapcsolatomból is úgy szálltam ki, hogy az utolsó percig boldog voltam, és egy pillanat alatt lett vége,mert nem féltem attól, hogy nem lesz folytatás. Az exem is erre a közhelyre hivatkozott amikor próbálta a saját hibáját a nyakamba varrni, hogy ez is őt igazolja, hogy akkor ő nem is jelentett nekem semmit, de ez nem így volt. Aki függőségben él a párjától,aki ki van szolgáltatva a másik jóindulatának, annak nincs választása, kénytelen megbízni a másik félben és ha ezt a bizalmi viszonyt az egyik fél felbontja, akkor nincs más lehetőség mint venni a sátorfánkat és tovább állni. Persze legbelül sajnálom hogy véget ért, de bizakodok hogy lesz folytatás és nem kesergek. Aki egy szakítás után évekig keresi az indokokat és sajnáltatja magát az még féltékenyebb lesz és ezzel a saját jövőét is megpecsételi.

Nem a múlttal kell foglalkozni, a jelenre és a jövőre kell koncentrálni.