Vannak köztetek olyanok, akik a párjuk családjában kívülállóknak, kvázi idegennek érzik magukat, mert nem úgy fogadtak el benneteket a párodék szülei, ahogy szerettétek volna?

párom*

Eleinte minden oké volt, utána elmentünk nyaralni (nem kevés összeg), persze ők felső 10 000, nekik az nem sok pénz, de én elvből magamnak fizettem, illetve csendben ezt ők is elvárták, de pont akkor szakított velem a párom, kidobott a lakásból, szóval gyakorlatilag nullán voltam. A kirándulásért nem kérték el a pénzt, mert úgy volt, hogy a szüleinek utalom majd át, de meghagyták, hogy maradjon nekem kaucióra,albérletre. Viszont utána bevágták (a hátam mögött, a páromon keresztül), hogy törlesszem le!!! Ekkora zsidóságot. Újra együtt vagyunk, de úgy érzem, tartozásom van, most már ciki felhozni, nem szívesen találkozom velük, kommunikációban nem jelesek.

Itt mifelénk èn vagyok a feket bárány. Imádom ezt a szerepet. Egész egyszerűen mert átlépem azokat a protokoláris határokat, amiket ők szabnak. Ebéd után bájolgás, ön és a családtagok fényezése a desszert. Én ebéd után elnyúlok a legnagyobb kanapén és alszok egy jót. Napközben többször méltatni illik (szerintük) az egyik családtag sportteljesítmémyét, mert ő fut. Én ezt se teszem, hanem döglök a kanapén és falom a sütiket. Amikor rám kerül a sor, akkor tele szájjal megkínálom egy szelet sütivel. Közös étkezéskor mindig azt mondják, hogy szedjek nyugodtan, amennyi jól esik. Hát én szedek! Szoktam játszani a gyerekekkel. Az én gyerekeim nem szemüvegben ülnek és Shakespeare-t olvasnak, hanem szaldgálnak, legóznak, játékokkal játszanak. Na, ez ebben a családban főbűn. Nem vagyok diplomás, csak egy építőipari cégem van, van, hogy melósban jelenek meg. Olyankor szikrázik a szemük! Szóval van egy középosztálybeli család, ahol az az elvárás, hogy a felső tízezer közül valónak kell látszani. A közös nagy családi welnessezések a legjobbak. Míg ők túrára fel kiáltással összeugranak és sétálni mennek, addig a feleségem a gyerekeim meg én a medencében áztatjuk a valagunkat. Kb húsz éve, amikor megismertem a lányukat egy rozsdàs lyukas kispolszkival mentem érte és vittem el randizni. A szülők úgy néztek rám, mint a savanyú párizsira! :D amikor egy filmet akartunk megnézni és kikértem az akkor még csak barátnőmet, akkor lejött a nevelőapja és azt mondta, hogy elvihetem a lányt moziba (8:00-kor kezdődött a film), de fél kilencre vigyem haza. Pont leért a csajom, mire áttszóltam a nevelőapja válla felett, hogy csak 45-50percünk van összesen, mert nevelőapu ennyit engedett. Gyilkos volt a tekintet! Amikor szálltunk be a kocsiba csak annyit mondta jól hallhatónak, hogy 50perc sokmindenre elég! :D