Tudatosan távolodni kezdtem a páromtól, mert úgy éreztem akkor, hogy erre van szüksége és azon kaptam magam a napokban, hogy lehet már nem vagyok szerelmes. Mit tegyek?

Minden kapcsolatban vannak ilyen "stagnálós időszakok".

Ha elképzeled más valakivel, akkor érdekel, vagy nem...?

Ha igen, akkor még szereted, csak lelki, vagy más ok van a háttérben.

Ha nem érdekel, akkor jobb minél hamarabb véget vetni a kapcsolatnak, ne húzd egyikőtök idejét sem.

Két opció van részemről amit én csinálnék.

1. Ha meg akarnám menteni a kapcsolatot, minden erőmmel dolgoznék rajta. Menjünk el egy teára, egy kávéra, egy vacsorára. Sétáljunk nagyokat a parkban kezén fogva és beszélgessünk mint régen, mint a “tinédzserek”, ez a már már gyermekiesség baromi sokat szokott segíteni a kapcsolaton. Gyakorlatilag “visszaestek” oda amikor elkezdtetek randizni, beszéljétek meg mik voltak a közös célok anno, esetleg hozzatok fel régi jó közös emlékeket, menjetek el arra a helyre ahol megismerkedtetek. Nem muszáj kezdeményezned a szexet, legyen az az ő feladata. De minden héten vagy így vagy úgy de csináljátok valamit, először csak kicsit, apró lépésekkel, aztán egyre gyakrabban. Egyik este várd valami finom sütivel, vegyél neki egy aranyos kulcstartót ami arra utal szereted/vele vagy stb. Mindig apró lépésekkel. Eleinte lehet nem kapsz vissza semmi impulzust, de ha tényleg meg akarod menteni a kapcsolatot, akkor nem adod fel egyik próbálkozás után sem, addig amíg nem kapsz valamilyen feedbacket (pl egyszer néhány hét után felajánlja menjetek el valahova, vagy csak úgy a társaságodra vágyik majd, stb. Ezt érezni fogod). Ne add fel, próbáld. Meg lesz a gyümölse.

2. Ha hagyni akarod az egészet, és úgy érzed jobb neked a falaidon belül, nem engeded őt többé közel mert már nem megy, akkor üljetek le beszéljetek meg. Beszéljetek meg azt, hogy miért tolt el magától, mi az amiben a haverozás jobb mint te (miért választja azt gyakrabban mint téged), es a végén hogy akar e változtatni közösen, vagy jobb ha két külön utat választotok. Utobbi esetben pedig szépen (!) lépj ki a kapcsolatból. A haragnak semmi értelme.

UI: annyit mondok, hogy ha a falaidon belül akarsz maradni és kilépsz, akkor egyedül maradsz, és megszoksz majd egy általad épített komfortot, ezután pedig nagyon nagyon meg kell majd dolgoznia a következő(ek)nek, hogy áttörjék azokat a falakat. Magyarán: lehet, egyedül maradsz, mert senki nem fog addig szenvedni míg megtöri az idők során felépített falat.

Hajrá!

(#pszichológustanhallgató)

"Készítettem neki ebédet, el kellett viselnem, hogy a barátja akivel épp dolgoztak valamin engem szid, hogy ki tudja ehető lesz e amit csinálok pedig ő aztán farkaséhes, majd bejött a konyhába és folytatta, hogy épp olyan tehetetlen semmirevaló nő vagyok, mint az ő kis felesége. "

Na egy ilyen után tessékeltem volna ki a házunkból a kedves "barátod". De a párod is nagy surmó, hogy nem állt melléd. Mégis te vagy az, aki hagyja magát!

Akkor amikor bizonytalanság volt, akkor kellett volna kérdezni. Most vagy nehéz lesz vagy "egymásra vártok" vagy kukázhattok majd 3 évet, mindezt egy ilyen baromság miatt, hogy "azt hittem" meg "én tudom mi a jó a másiknak". Ide vezet mindig.

32/f