Mit lehet csinálni, ha ennyire különbözik az életvitelünk?

Fiatal huszon évesek vagyunk, még otthon lakunk a szüleinkkel. A barátom gyárban dolgozik, 3 műszakban, én irodában dolgozok, mellette esti képzésen, heti 4 nap iskolába járok. Hétközben nem is nagyon tudunk találkozni, de hétvégén, most hogy bejött a jobb idő, én szívesen mennék kirándulni, vagy legalább sétálgatni, de ő nem. Értem én, hogy elfárad hétközben (hétvégén csak ritkán van túlórája), de nekem muszáj mindig hozzá alkalmazkodnom? Ha pihenni akar akkor pihenjen, de akkor én otthon maradok, és elviszem a kutyáinkat sétálni meg ilyenek. Csak ugye akkor nem találkozunk még annyit se, pedig nekem is hiányzik, de én abba belebolondulok, hogy kint jó idő, otthon a kutyáink unatkoznak, mi meg bent ülünk a tv előtt...

Meg akkor mindig azzal jön, hogy "majd ha te is úgy elfáradsz mint én..." El tudom képzelni, hogy milyen, én is dolgoztam át két nyarat gyárban diákmunkám, nem azt mondom, hogy ugyanaz, de elhiszem neki, hogy fáradt.

Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni?

Ha esetleg valaki ezt akarja írni, nem, nem fogok csak ez miatt szakítani vele.