Ma megtortent amirol ugy gondoltam, hogy soha de soha velem nem tortenhet meg. Amivel kapcsolatban a velemenyetek erdekelne, hogy hol rontottam el?

Megutottem a paromat (gyermekem edesanyjat) Igen tudom sokan fogjatok irni es ezert elore is bocsatom, hogy rohadtul szegyellem magam de ez sajnos a tenyeken nem valtoztat.A feszultseg kb 6 eve kezdodott amikor is a meg mindig (hanyagsagbol) hazas paromat kertem, hogy a gyerekunk mar negy eves talan jo lenne ha szanna ra idot es elinditana a valast es egyben mint edesapa (a volt ferje helyett) bekerulnek az anyakonyvi kivonatba.

Kb 2 ev alatt meg is tortent a valas de az "apa" meg mindig a volt ferj. A parommal kb 2 eve nagyot fordult a vilag. Csunyan lekezeloen beszel, meg ritkan sem foz nem mosogat szinte soha es meg a kozben az utcarol ossze szedett macska urulekeit (sajnos nem vagyok nagy macska barat) is nekem kellene takaritanom az idil megtartasahoz. Anyagi problemank nincs, mas egyeb komoly dolog sem volt soha. Szova tettem mikozben kijelentette ha akarom intezzem el magamnak (az apasagot) mert ot amugy sem erdekli es kulonben is neki ez egy nyug volt mindig.

Sajnos itt el is szakadt a cerna es megutottem. Sajnalom nagyon.

Nem tudom hogyan kellett volna reagalnom, hogy ne jussunk idaig. Azt hizem a lelkem egy darabja ma eltavozott belolem, nem tudom mit tegyek.

A "kapcsolatnak" vege de mi lesz a gyerekkel? Egy senki voltam mostanaig "ezek szerint" es egy senki is maradok ugy nez ki....

Koszonom a figyelmet es a velemenyeiteket