Kiványcsi vagyok ki mit csinálna ha a gyereked benne van egy bántalmazo kapcsolatban. Mikor ott vagy egyszer szeretné ha segitenél kilépni ebből a végén még is a férfival marad. Persze nem várja hogy megértsd és elfogadd a döntését. Ti mit tennétek?

"Erőszakkal" hoztuk haza a lányunkat.

Vagy egy órát győzködtem aznap, hogy pakoljon jöjjön haza, nagy nehezen belement, aztán meggondolta magát. Férjem megfogta az addig összeszedett cuccait kipakolt a kocsiba, és vártunk. Eltelt legalább egy óra megint, a lány meg csak bőgött, nem értjük őt és hogy mennyire szereti azt a börtöntölteléket. Aztán az apja megunta, és betuszkolta a kocsiba őt is, eljöttünk.

Azt hittük innentől kezdve rendeződik az élete, ezzel szemben még legalább fél év pokol várt ránk.

Nehéz kérdés.

Mert nyilván felnőtt ember, szuverén joga eldönteni mit csinál, de mégis... Én nem hagynám. Utána utáljon, ahogy akar egy darabig, úgyis belátja, hogy igazam volt.

Én éltem bántalmazó kapcsolatban, egy szót sem szóltam anyának, a kék-zöld foltokra azt mondtam, csak hülyéskedtünk. Anyám nem tudott mit tenni. Csak utána tudta meg, akkor ki akarta csinálni. És megértettem persze nem hagytam neki.

De ha elmondtam volna akkor megkíméltem volna magam sok sz..rságtól. Ha nekem elmondaná a lányom, akkor nyilván erőszakkal elhurcolnánk onnan az apjával. Nem a legjobb megoldás, de nem fogom hagyni, hogy egy szemét állat összeverje, megölje. Rábírnám a feljelentésre, ha a rendőrök nem csinálnának semmit, akkor a pasival beszélgetnénk el úgy, hogy utána újra kellene tanulnia beszélni és járni. Pedig békés ember vagyok.

én a gyerek helyzetében voltam: az én szüleim mindig segítettek, ha sírva hívtam őket, órákat beszéltek a lelkemre, ha hazamentem aludni, mindig tárt karokkal vártak, de amikor már sokadjára mentem vissza, nyítltan kifejezték az ellenérzésüket, és akkor először mondták ki, hogy nem akarnak beleszólni,de ez nem jó ötlet és nem lesz ebből sosem jó kapcsolat. igazuk is lett, már rég nem vagyunk együtt, ás ők az elejétől érzékelték a volt páromban az agressziót, de - ezért is nagyon tisztelem őket - nem szóltak bele, nem akartak akkor még lebeszélni, elfogadták, hogy akkor őt választottam.

26n