Veszekedés kinél mennyire fajul el? Szoktatok csúnyákat mondani egymásnak és miket? Mi nem fér már bele?

Semennyire. Veszekedni se emlékszem, hogy veszekedtünk volna az utóbbi 5 évben. Egyrészt nem is nagyon volt miért soha, másrészt meg mindig mindent megbeszéléssel oldunk meg. Szerintem képtelenek vagyunk veszekedésre, a kommunikációnak annyira értelmetlen formájának tartjuk mindketten.

Arra meg nagyon figyelünk, hogy ne emeljük fel a hangunkat. Amint valamelyikőnk úgy szól oda ahogy nem kéne azonnal észreveszi magát és ezerszer nyugodtabb hangnemre vált. Itt szoktuk azt is észrevenni, hogy nem jó irányba megy a vita, és sokkal nyugodtabban szépen megbeszéljük.

Ha esetleg nem tudunk kompromisszumra jutni valamiben és az egyik fél megbántódik azt sem hagyjuk annyiban. Minden vitás helyzet után szinte azonnal van "bocsánat" és "szeretlek" mindkettőnk részéről. Attól függetlenül is, hogy ki volt a "hibás", mert vitázni egyedül ugye nem lehet, két ember kell hozzá.

Azt nem tudom megindokolni, hogy miért nem veszekszünk. Talán mert annyira szeretjük egymást és egymással annyira papucsok vagyunk mind a ketten, hogy nem vagyunk képesek veszekedni. Meg mondjuk kommunikációs képességek és érzelmi intelligencia terén eléggé toppon vagyunk.

Csúnyákat soha. Nem is tudom igazán veszekedésnek mondani, meg mi is azonnal megbeszéljük igy még soha nem maradt egyikünkben sem se tüske se sérelem.

Ha el is tart 10-15percig egy vita, akkor utána rögtön van ölelés meg szeretlek nálunk is.

Az exemmel soha nem lehetett megbeszélni, vele se vitaztunk ő szimplán megsértődött és inkább egy hétig se szólt. Na ilyet soha többet.

hallod kicsim azt én kukáztam és akkor el csattan egy nagy pofon a férfi rokona meg elém jőn hogy családomat még nem ütötte még meg senki te, te gelesztás :D jo viccet félre teve

Hát ha nagyon el szál a fejem akkor mondom neki hogy utállak, és bár csak sosem érezném ezt irantad... (általában ilyen sorrendben... és ezt nagyon magára tudja venni...habár ezt már jo ideje nem mondtam neki mert máson vitázunk)

Qurvázás csak egyszer volt de akkor még a szulei is nekem adtak igazat... nem abba hogy le qurváztam a lányukat hanem hogy jol megmondtam neki hogy hogyan viselkedjen (ne essen félre értés én voltam neki az első, nem is csalt meg, csak az öltozkodese túl qurvás volt azóta visszavett és lényegeben emiatt szokott lenni a nagyobb vita, emiatt is mondtam neki hogy bárcsak sosem ismertem volna meg (szoval ez már megoldódott szerencsére)

a kisebb viták meg abból vannak hogy tul sokat dolgozik és rossz nézni hogy ki leheli a lelkét is... a főnökeit abszolut nem bírom mindegyik egy sunyi dõg meg is mondtam nekik persze nem hogy sunyi dògõk hanem hogy nagyon nem kedvelem őket a kollégái viszont mind kedvesek jo fejek (főleg azert nem szoszerint mondtam nekik nehogy emiatt szivassák vagy valami... persze ha bármi olyant csinálnak vele azt ne fogom tolerálni)

Szoval amint lejár a szerződése szépen ki veszem onnéd

A fő probléma hogy él-hal a munkájáért és Jó is benne! (De azért nőnek napi 10-12 ora de fő eseményeken még akár 16 ora is lehet akár 3-6 napon keresztül is, de a huzam végén kap pár egymás követő nap szabit... de akkor is hosszu távon nem egészséges! Sok stressz éri ekkor de szerencsére tudom hogy vezesem le benne! (Nem nem csak szexel!)

Velem annyira nincs problémája nem csinálok olyant amitől agyfãszt tud kapni (nem flörtölgetek, a haverok csak utána jönnek, és igyekszem hogy jobb/sikeresebb ember legyek) ezt figyelembe veszi szerencsére és próbál ő is a dolgaira jobban oda figyelni (meg tudja hogy a nehéz helyzetekben mindig számíthat rám)

Annyi baja van velem hogy a nem tetszésemet nagyon jol ki tudom fejezni (említettem hogy qurvásan öltözködött viszont a személyiségében-beszédben nagyon visszahúzódó ha már ilyenről van szó...hogy meg mondja valakinek a nem tetszését...)

Azért is szokott menni még a vita hogy ne aggódjak miatta eddig is bírta ezután is fogja

De Most olyan szót nem tud mondani amire tényleg meg haragszok pl ilyen szemétláda, vadállat, bunkó, vagy egyébb sértő szavak

a vitáink nagyja azon megy hogy az egyik aggódik a másik miatt... mindketten túlzásokba tudunk esni ő a munkaval én nos a vérmérsékletemmel (ami sokszor bejön neki...) fizikai megterhelés (egyszer dühömben-freuztráciomban ki vágtam egy fát kis életlen baltával... ugy másfél óráig le sem altam addig mig ki nem dőlt...a tenyéren az szépen ki sebesedet, holyagos lett, a box zsákot pedig kesztyű nélkül szoktam ütni akkor meg az ők leon szoktak roncsolodni...)

egyszer az indulatok szexel végződtek

Jo volt de még dühös voltam rá és ő is rám

Szoval ilyeneken veszekszunk de ezek csak a viták, mindenhol vannak meg kell velük birkózni de annyival jobb a helyzetünk hogy mi nem csaljunk meg a másikat, őszinték vagyunk (még ha nyersen is) és legalább próbáljunk ki javítani őket de mindezek ellenére nagyon jol megvagyunk ha tehetném nem választanék mást még ha ez azt jelentené hogy azzal a lannyal abszolut nincs semmi problémánk!