Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Ez lehet kicsit erős lesz, de mondd meg neki, hogy vagy így, vagy úgy.

Engedj te is az elképzelésedből. Elmondtad, hogy te még 5 évig nem szeretnéd a baba projektet, de ha ő is enged, akkor te is engedsz ebből nagyon maximum két évet. Különben meg keressen mást, mert ketten vagytok ebben a kapcsolatban. Amennyire ő azt akarja, hogy az legyen amit kitalált, ugyan ez rád is igaz.

Az úgy nincsen rendben, ha MINDIG az van, amit ő akar. Minden ember azt szeretné, ha az lenne amit ő kigondolt. Kisebb volumenű témákban, mint pl mit nézzünk a moziba, hova menjünk étterembe vagy mit tudom én abban oké, döntsön ő, nincs “jelentőssége”. De egy baba egy új élet, igenis fontos, hogy mikor érkezik meg hozzátok és milyen hangulatban.

Tehát arra akartam kilyukadni, hogy adj neki olyan feltételeket, amiben te is engedsz. Ha komolyan veled képzelte el a jövőjét, nem fog dobni azért, mert te nem pont úgy tervezted az életed/életeteket ahogyan ő.

N

A kérdésedben feltett első mondatodat gondold nagyon jól át.

El tudod őt viselni egy életen át?

Gyereket is szülsz neki (és természetesen magadnak is)? Nem lesz egyszer csak tele a hócipőd azzal, hogy mindennek úgy kell lenni, ahogyan ő akarja, mert (szerinte) csak úgy van jól??? A te véleményed semmit sem nyom a latban?

Megsúgom neked: nem fogod vele kibírni!

Ha ő 2-őt, te meg 5-öt várnál, akkor átlagoljatok, és mondjuk legyen 3 és fél :)

Azért bár lehet, hogy elsőre sikerül és minden happy, de lehet, hogy jó pár hónap, akár fél-egy év is, mire összejön (a magyar statisztika elég tré mindkét nemnél, meg sajnos nem minden terhesség sikeres), és nagyon nem mindegy, hány évesek vagytok és hány gyereket szeretnétek. Én - mert véleményt kérdeztél - 27-30 felett nem várnék két évet se, mert mire... Persze nem tudom, mi a munkád, mert más ha balett-táncos vagy stewardess vagy orvos vagy, meg más, ha valami irodai vagy tudományos... stb. munkát végzel. Meg lehet akár beszélni ám azt is, hogy fél vagy egy év után ő marad otthon a gyerekkel, erre is egyre több a példa, de vannak barátnőim, akik a többedik diplomát rakták le 1-2-3 gyerek mellett, hogy "egy kosszal" kész legyen. És ne csak abba gondolj bele, hogy most mennyit hagysz ki, hanem hogy később a gyerek x. éves korában, azaz mikor már "végre" ovis lesz, "végre" egyedül közlekedik... egész odáig, hogy "végre" elköltözik vagy "végre" unokázhattok... ti hány évesek lesztek, és hol akartok tartani. Nagyon gyorsan elszalad az élet sajnos, és hiába fontos, hogy az ember élvezze a munkáját (írom ezt úgy, hogy mi is karrieristák vagyunk a férjemmel, én már a gyerekek 3 hós korától dolgoztam itthonról, mert nem bírtam magammal), jó eséllyel nem arra fog legszívesebben visszaemlékezni. A gyerekes élet azért nem arról kellene szóljon, hogy a falhoz lapulsz 20-30 évig és várod, hogy újra csak ketten lesztek (mert akkor persze, hogy nincs kedve hozzá az embernek már előre se, és sokszor valamelyik szülő pont ezért lelép), hanem élni kell velük is meg mellettük is. És ezt a részét is meg kell tervezni, hogy mire van lehetőségetek, és melyikőtök, hogy gondolja a kivitelezést, mit tart elviekben a dologról és mit hajlandó vállalni a gyakorlatban. Bár sajnos mindig a nők vannak jobban kiszolgáltatva az ígéreteknek, úgyhogy elég bizalmi ügy...

Mi9ta tűröd ezt az idiótát?

Hagyf el azt keress egy megértőbbet.

Ez egy nyomorék.