A párom exe egy álomnő. Hogy lehet ezen túljutni?

Velem volt egy hasonló, Nagy Ő, szomorú viharos vég, aztán évekig "senkiseelégjó". Én is töröltem, sose beszéltünk, de attól még bennem volt a görcs, hogy sose lesz többé senki elég jó.

És ez így ebben a formában igaz is volt, de nem azért, mert Az Ex olyan hihetetlenül pótolhatatlan volt hanem mert én nem zártam le megfelelő módon, és erre csak egy pszichológiai terápia volt képes felhívni a figyelmem. Utólag már hihetetlenül hálás vagyok ezért a felismerésért.

Akikkel közben én együtt voltam, azok az emberek sem pótlékok voltak, de egyértelműen nem tudott ténylegesen működni (több éves kapcsolat sem), hisz amíg én egyedül nem zártam le normálisan magamban az exemet, addig én magam voltam az okozója ennek a gátnak, hogy minden kapcsolat a végén zátonyra futott.

Ezt tudnám a fiú szemszögéből értelmezni, ha ő nem zárta le az exét, az az ő problémája, és problémája is marad egészen addig, amíg nem néz ezzel szembe. Nekem például 6 évembe telt.

A te szemszögedből nem az a kérdés, hogy ő milyen állapotban van éppen, hanem hogy nálad mi okozza azt, hogy beéred egy olyan kapcsolattal, ahol saját magadat így vagy úgy, de lefokozod "másodrangú" szereplővé. Mert végső soron te teszed ezt magaddal, amikor kitartasz a párod mellett, annak ellenére, hogy te egyértelműen úgy érzed, hogy nem te vagy az első.

Amint te magadnak megválaszolod ezt a kérdést, és szembe mersz nézni az igazsággal, maximum akkor leszel boldogabb. És az a pasid jövőbeni döntéseitől teljesen független lesz.

Bizonyos idő után a férfi rájön, hogy nem a legszebb lányt kell választani, hanem aki a legszebbé teszi az életét.

Az első komoly kapcsolatom a gimi örökös szépségkirálynője volt. Egy év után hagytam faképnél, mert baromira untam, hogy minden a szépségéről szól. Reggelente addig nem is akart a szemem elé kerülni, míg ki nem készítette magát. Ezzel viszont engem készített ki. :-))