Miért érzem ezt, ha szeretem a barátomat?

Amikor az ember arra szánja el magát, hogy mindenáron kapcsolatban akar élni, sokmindenről le kell mondani. Összeköltözés után már nincs anya, apa, testvér csak az önálló élet. Elmész munkába, hazamész, takarítás, főzés, bevásárlás akkor is ha görcsöl a hasad vagy fáj a fejed, nincs kifogás, mert a házimunka a nő dolga. Van olyan férfi aki segít otthon mindenben, de ez ritkaság. 25 éves vagy és ha már ilyen hamar így érzed hogy hiányzik az egyedüllét akkor nem lesz kiegyensúlyozott és boldog életed.

Azt szokták mondani, hogy az általános iskola után jön a nagybetűs élet, te most ebben élsz.

"Elmész munkába, hazamész, takarítás, főzés, bevásárlás akkor is ha görcsöl a hasad vagy fáj a fejed, nincs kifogás, mert a házimunka a nő dolga. Van olyan férfi aki segít otthon mindenben, de ez ritkaság. 25 éves vagy és ha már ilyen hamar így érzed hogy hiányzik az egyedüllét akkor nem lesz kiegyensúlyozott és boldog életed."

Jesszusom, ezt ugye nem gondolod komolyan? :D Szinte nem is ismerek olyan párt a környezetemben, ahol a felek nem egyenlően (!) osztanák fel a házimunkát vagy ahol problémát okozna az, ha néha szeretnének egyedül lenni vagy külön programokra menni. A férfi barátaim, ismerőseim, haverjaim, kollégáim 95%-a természetesnek tartja, hogy ők nem "besegítenek" hanem kiveszik a részüket a háztartásból, ugyanis ők is ott élnek. Mondjuk aki összeáll az első jöttmenttel és belemegy egy ilyen egyenlőtlen szar kapcsolatba, az igazából meg is érdemli, de azért ne csináljunk úgy, mintha mindenhol ez lenne az alap.. Attól még, hogy egyes nőknek semmi önbecsülése még vannak elegen, akiknek van..