Hány évesek vagytok és min-max hány éves nővel/férfival tudnátok elképzelni komoly kapcsolatot? Mi a véleményetek a 10-15 év korkülönbségekről?

Min. 21 és max. 25.

Azért nem mindegy, hogy egy 15 és egy 30 vagy egy 30 és 45 éves párról beszélünk. Ha mindkét felnőtt fél önként ment bele a kapcsolatba, az ő dolguk. Nekem ekkora különbség már sok lenne.

21/L

nalam nem a kor a mervado. en 25 vagyok, a baratom 38, az exem 29. nem a kora vonzott, hanem o.

nem mondom, h teljesen olyan mint egy korombelivel, persze ez nagyon fugg a szemelyisegtol. ismerek olyan 40 folotti ferfit, aki meg most is folyton haverozik, bulizik, pl nyilvan ot el lehet vinni a fiatal tarsasagba is es mindenkivel megtalalja a hangot, de ott nekem felmerulne, h pl ha gyereket vallalunk, akkor is ilyen komolytalan marad? vagy akkor is a haverok lesznek az elsok?

az en parom ebben mas, komoly, felelossegteljes, de nyilvan nem fog eljonni velem egyutt bulizni mikor megyek a haverjaimmal. szoval azt kell nezni, hogy megvannak-e a kozos celok, tud-e a par kompromisszumot kotni, stb.

Én szerintem max 10 év korkülönbséget vállalnék be. de ez is kortól függ.

Én 27 vagyok, férjem 34. Amikor először találkoztunk, viszont még csak 18 voltam, és túl fiatal voltam hozzá. 3 évvel később jöttünk össze.

-1/+3

23L

20 éves voltam amikor megismertem a 31 éves párom, tökéletesen működik azóta is. Nekem ez az a korkülönbség ami muszáj, amivel szellemi partnert tudok találni. Soha nem tudtam még csak barátság szintjén sem igazán ellenni olyannal aki nem volt legalább pár évvel idősebb nálam. Az emberek nagy többsége még 30 évesen is egy nagy gyerek mentálisan manapság, aki kicsit érettebb a koránál és hamar felnő annak baromi nehéz dolga lesz. Szóval én semmi kivetni valót nem látok a 10-15 korkülönbségben. Hála az égnek már nem a gyerekpotyogtatásról szól egy kapcsolat és rohadtul nem számítanak már az ilyen "más életszakasz" baromságok. Az élet és egy kapcsolat többről szól.

29/N

Lefelé maximum 8 év, felfelé maximum 10.

31F

26 vagyok, a férjem 33, szerintem ez így ideális. Ha esetleg elválnánk és tovább kéne lépnem, max 10 évvel idősebb párt választanék (ami persze változhat, amikor megismertem a párom, 21 évesen, úgy voltam vele az 5 éves korkülönbség is sok, max ilyen 2-3 évben gondolkodtam, aztán az élet rám cáfolt), lefelé viszont komoly kapcsolatra semmiképpen sem mozdulnék. Ez az én heppem, másnak magas és izmos kell, nekem meg nálam idősebb. Minimum egy évvel. Lehet ez azért alakult így ki bennem, mert amikor 21 évesen megismertem a férjem, előtte az exeim vagy velem egykorúak, vagy 1-2 évvel voltak idősebbek (talán egyikük volt 3 évvel idősebb, már nem tudom), mindenesetre rajtuk nagyon éreztem, hogy még "nem tartunk ugyanott", valahogy 17 évesen is én voltam az érettebb, ami egyszerűen nevetséges, de mégis így volt, és ez zavart. Lehet, hogy felnőttként más a helyzet, nem tudom, de ez nagyon megmaradt bennem, olyannyira, hogy ha esetleg meg is tetszene valaki és szimpatikus lehetne, amint megtudom, hogy akár csak egyidős velem, de netalán még pár hónappal fiatalabb is, minden kezdeti vonzalom abban a pillanatban szertefoszlik.

Ha valakinek hasonlóan megmagyarázhatatlan heppje van az idősebbek vagy fiatalabbak felé, nekem semmi közöm hozzá, legyenek boldogak. Egyetértek az egyik válaszolóval, amíg két felnőtt, döntésképes emberről beszélünk, akiknek ez így megfelel, addig egyrészt semmi közöm hozzá és nem érdekel, másrészt egészségükre, szerintem ezzel nincs semmi baj. Ebben az esetben a kor tényleg csak egy szám, ha ők egymásban találták meg a párjukat, akkor nehogy már a környezet és a társadalom (megjegyzem, nem létező) elvárásai miatt ne éljék meg a szerelmet.