Huszonéves nők! Titeket full hidegen hagy, hogy akivel ismerkedtek ő jár e egyetemre, mit tanul, vagy valamennyire érdekel csak nem ez a döntő, esetleg nagyon fontos?

Számít!

Olyan pasi aki intregil.... inegile ... inter .... tanult, nem kellene. Nem lehet lehúzni Őket lóvéval, meg rájönnek, hogy a másik nem olyan okos, mint Ők!

#13 Köszönöm!

Annyit még hozzáfűznék, bár lehet kicsit off topic, hogy nagyon érdekes tud lenni az egyetemisták megítélese. Vannak szakok amiket istenségként kezelnek mint pl az orvosi vagy a mérnöki (ez természetesen érthető is a nehézségéből és komolyságából adódóan), vannak szakok amiket a közvélemény (vagy az értelmiségi közvélemény) nagyon lenéz pl a bölcsészet, a tanítóképzés. Tapasztalatom szerint a jog és a közgazdaság az amihez nagyon vegyes a hozzáállás, a jogászokat azért szokták szidni merthogy nekik "csak magolni kell" de azért amikor valaki ügyészként, ügyvédként viszi haza a fél milliókat vagy többet ott már nem nézik le, ott már nem gáz. A közgazdaszokhoz is érdekes a hozzáállás sokan minket is lenéznek, jól ismert pl a turizmust lebüfészakozni, holott az is gazdaságtani irány. Én ugyan nem turizmus szakon tanulok, de sokan azt sem látják hogy gyakorlatilag az első 2 évben ugyanazt tanulja mint mondjuk egy pénzügyes, később is sok a hasonlóság maximum más megközelítésben.

Sokan pedig, akik esetleg nem járnak/jártak egyetemre úgy kezelik az egyetemistákat/diplomásokat mintha valami különb felsőbbrendű kaszt lenne ami megközelíthetetlen. Szóval érdekes ennek a tátsadalmi megítélése:)

24 vagyok, pár év múlva reménység szerint doktoris végzettséggel (ha ez számít). Nekem nem alapkitétel az, hogy valaki diplomás legyen, mert tudom, hogy diplomások között is bőven akad olyan ember, aki emberileg nulla, vagy nem épp a legélesebb kés a fiókban; viszont nem diplomások között is ismerek olyat, aki egyébként érzelmileg intelligens és tájékozott. Az általános tapasztalatom viszont az, hogy a leginkább a diplomás ismerőseimmel egyezik a látásmódom, az életfelfogásom és az életvitelem, illetve az ismerősi köröm diplomás, szóval nagy valószínűséggel innen fogok "meríteni". De ha összetalálkoznék a Nagy Ővel, akinek mondjuk csak érettségije van, nem mondanám azt neki, hogy "Nem jövök össze veled, mert nincs diplomád." Plusz az egyetemhez kapcsolódik egy olyan tulajdonság, hogy az illető fejleszteni akar magán, tájékozódni akar a világgal kapcsolatban, ami számomra egy nagyon vonzó tulajdonság.

Nem számít az, hogy milyen diplomát szerez, vagy milyen egyetemen, az fontos, hogy amit csinál, azt szeresse, és ne kerüljön vele a híd alá. Pl. sokkal visszataszítóbb egy olyan ember, aki egy megbecsült szakon tanul egy nívós egyetemen, de csak azért, mert apuci-anyuci kényszerítette, hogy legyen diplomája, aztán az első alkalommal kibukik és elszegődik inkább egy tucatcéghez, mint mondjuk egy olyan ember, aki a saját indíttatásából tanul egy kevésbé megbecsült szakon, de élvezi, szereti, érdekli, jó benne, és el is tud majd utána helyezkedni a szakmájában.