Hányadik randevú, ill. mennyi idő múltán mertek apró változásokat kérni a másiktól, pl. illat, öltözködés, smink, arcszőrzet, intim szőrzet, stb.?

Vannak dolgok, amikről elég hamar szólni szoktam, pl. ha közelebb kerülünk egymáshoz, de nem bírom a parfüm/dezodor szagát (amúgy is utálom a parfümöket, dezodorból az illatmenteseket preferálom...), arról szólok. Érzékeny az orrom az ilyen dolgokra, teljesen ki tudja ölni belőlem a vágyat. Sosem volt ebből probléma, megértette a másik, és nem vette személyes sértésnek, meg hogy meg akarom változtatni.

Öltözködésbe, ha nem igénytelen tróger módjára ruházkodik, nem szólok bele, de szintén hamar kifejezem, mi az, amiben szerintem kifejezetten jól néz ki.

Intimszőrzet, azt fel szoktam hozni, amikor intim témák szóbakerülnek. Én mindig kifejezem, mi a preferenciám, és megkérdezem a másikat, ő mit szeretne, mert egy dolog kivételével sok mindenre nyitott vagyok.

De az mindig fontos volt, hogy ezekkel ne megváltoztatni akarjam a másikat. Szóval nekem baromira nem jön be a deszkás stílus, ezért inkább nem is randiznék ilyen srácokkal: nem akarnám, hogy valaki kiforduljon magából miattam. De ha valaki vegyesen jön pólóban és ingben a találkozókra, akkor hamar kifejezem, hogy szerintem sokkal jobban áll neki az ing, férfiasabbnak tartom, és sokkal vonzóbb lesz a szememben tőle.

Meg azt is mindig érzékeltetem, hogy mondhat nemet, nem lesz tőle kevesebb. Vagy dönthet úgy, hogy részben teljesíti. Én pl. nemet mondanék arra, hogy sminkeljek, de mivel festem a hajam, szívesen kipróbálok más hajszínt, amihez nem kell szőkítéssel roncsolni.

Én szeretem, ha szól a párom, ha valami igénye van, szerintem fontos. Én is szólok. Egyikünk sem tekinti úgy, mintha ez a személyiségünk elleni merénylet lenne, és mind a ketten bátran mondunk nemet, ha nem jön be a dolog.

Én nem kértem senkitől, hogy változzon meg. Tőlem viszont minden ex-barátom akart olyanokat kérni, amikre nemet mondtam. Ezért lettek exek. Amúgy ilyenkor szoktam tőlük megkérdezni, hogy minek jöttek össze velem, ha nem jött be az összkép. Erre vagy habogást kaptam, vagy azt, hogy "Ha szeretsz, akkor változtatsz". Erre meg az volt a válaszom, hogy ha te szeretnél, nem akarnál megváltoztatni. És itt vége is volt ezeknek a kapcsolatoknak.

Én azt javaslom neked, hogy ne is járj olyannal, akit csak változtatásokkal tudsz elfogadni. Ha nem tudod elfogadni azt, ami szerinted hiba, akkor inkább hagyd.

Nem volt ebből soha szakítás és én sem féltem kérni, de nem is igazán volt még erre példa, alapvetően nem nagyon éreztem eddig, hogy sok mindenen változtatnék. Ezért is tetszett meg :)

Első kapcsolatomban történt egy ilyen, ami nagyon megmaradt:

Viszonylag későn jutottam el oda, hogy lefeküdjek valakivel, és maga a kapcsolat friss volt eléggé, de én már türelmetlen voltam. Magamat késznek éreztem a dologra, de utólag visszagondolva a kapcsolat nem volt az és ezt éreztem is. Például mert az intim szőrzet kérdést se beszéltük meg előtte. Bennem makacsan élt a dolog, hogy fogadjon el természetesen, ahogy vagyok; benne meg fel sem merült, hogy nem csupasz egy fiatal lánynak. Szóval volt bennem egy szorongás ezzel kapcsolatban, amikor oda került a sor, de rendes volt, nem tette szóvá. Én kérdeztem rá utána, mert rejtetten éreztem, illetve tudtam az általános elvárásról, akkor mondta, hogy szeretné, én meg belementem.

Ez csak egyetlen példa, amikor ilyen előjött és a legemlékezetesebb, legkellemetlenebb, viszont jól mutatja a kamaszkori hozzáállásom és a felnőtt hozzáállásom különbségét a változtatásokkal, kompromisszumokkal kapcsolatban. Kamaszként makacsul azt akartam, fogadjanak el, ahogy vagyok, most meg én is hajlok a kísérletezésre és a változásra. Akkor ilyen apróságokhoz kötöttem az önazonosságot. De most már rájöttem, hogy sokszor azok a makacsságok csak direkt lázadások voltak, és valójában én is jobban érzem magam a bőrömben, ha változtatok, ezt érdemes kikísérletezni. Természetesen ha nem tetszik nekem, akkor nem tenném meg. Meg kell találni az egyensúlyt az elvárások és a makacs lázadás között. Most pl a fenti kérdést megbeszéltük a jelenlegi partneremmel és mindketten kifejeztük a preferenciánkat, de hagytunk a másiknak mozgásteret is a dologban. Így nem érzem az elvárást, elfogadás hiányát, viszont tudom, mivel járhatok a kedvében. Ezek a kis apróságok nem rontanak a vonzalmunkon egymás felé, viszont egy plusz figyelmesség, ha teszünk erőfeszítést, hogy még jobban tetsszünk egymásnak. Nem félünk kifejezni, mi tetszene jobban, akár bók formájában, ha épp úgy csinálta, ahogy nekünk legjobban tetszik, de akkor sem sértődünk meg, ha konkrétan megmondja, hogy így jobb lenne. Szóval most valami ilyesmi hozzáállás jellemez, más kérdésekben is, csak ezen a példán szemléltettem. Van olyan is, hogy kikérjük egymás tanácsát, pl új frizura esetén. De általában találkoznak az elképzelések, nem szokott nagy ellentét lenni. Hiszen az az állapot is tetszett nekünk, amikor megismertük a másikat, és hasonló ízlésünk van most is.

Még pár példa, amiket a kérdésben említettél: Ritkán sminkelek, akkor megdicséri, szóval legközelebb is felrakok egy pillaspirált a kedvéért, ami nekem is tetszik, csak amúgy lusta lennék. Vagy megkérem, borotválkozzon meg, mert szeretem ha friss, sima az arca, nem szúr. Vagy öltözködés: szeretek nagyon csinos lenni, néha magamtól is rám jön, hogy kitöltöznék szépen, de most a karantén alatt elkényelmesedtem otthon. De látom, tetszik neki, ha csinos vagyok, hát akkor fogom magam és meglepem. De attól még megszeretget melegítőben is, a szép ruha csak egy plusz.

Az, hogy mennyi idő múlva jutunk el ide, az a bizalom kialakulásának idejéhez köthető. Mennyire nyitottak, érettek a felek. Az első esettel ellentétben elég nyíltak vagyunk, bátran kifejezzük, jól működik a kommunikáció. Pár hónap után már megvolt ez, azt hiszem.

Nem azért jövök valakivel össze h utána az legyen h ez se jo meg az se

En erre pipa vagyok

Elm tetszem neki azért választott engem

Akkor fogadjon is el