Diplomás nők! Összejönnétek gyári betanított munkás pasival?

Nem. A legtöbb kisebbségi komplexusos, beszólogatna minden vita alkalmával a diplomám miatt.

A legtöbb gyári betanított munkás akit ismerek amúgy is teljesen más felfogású, mint én. A többség tirpák falusi, aki lenézi a nőket, utálja az állatokat, igénytelen.

Vannak normálisak is persze, de azok ritkák és foglaltak.

Az én kisvárosomban legalábbis ezt tapasztaltam..

Nehéz kérdés. Két nem túl jó tapasztalat utána azt mondanám, hogy nem, de ez úgysem olyan egyszerű, a szerelem elviszi az embert.

Az egyik egy pár hónapos próbálkozás volt, ő állandóan azon volt fennakadva, hogy mennyivel többet keresek nála és ez neki megalázó. Végül ő hagyott el a komplexusai miatt.

Egy 5 éves kapcsolatomban jól tudtunk működni, de sokszor éreztem azt, hogy lelki oldalról nincs meg a megfelelő támogatás. Hiába mesélem el mi történt velem a munkámban, érdemi reakció sosem jött. Max az, hogy ne foglalkozzak ezzel annyit. Vagy hogy miért nem tudok csak egy egyszerű nő lenni!? Nekem ez valahol mélyen fájó volt azért mindig... de nem panaszkodom, mert ezeket a kijelentéseket leszámítva rendben mentek a dolgaink. Végül az ő egyik pénzügyi döntése miatt szálltam ki, amivel csúnyán átvert.

A férjem diplomás, mellette lelki, szellemi és anyagi téren is azt érzem, hogy rendben vagyunk. Nincs hiányérzetem, ami a korrábbiakban megvolt.

Nekem olyan exem volt, aki végigcsinálta ugyan az egyetemet, de nem szerezte meg a diplomát. Én akkoriban csináltam az Msc végét. Na már ennyi elég volt ahhoz, hogy minden vitánál rajtam verje le a frusztrációját. Ha jobban ment egy állásinterjú, ha jobb ajánlatot kaptam, ha bármi.. azonnal jött a "jó mert azok a f.szok is csak a papírt nézik, nem gondolod, hogy az eszedért .." Köszi, soha többé.

A vicc, hogy egy nyamvadt nyelvvizsga hiányzott csak a papírjához, amihez még a nyelvtudása is bőven megvolt...

Nem, ugyanis ez a réteg egy külön állatfaj, a társadalom legalja, szégyenfoltja. Már eleve a munkájuk kiábrándítò: olyan unalmas és monoton hogy azt az emberi elme jobb esetben nem bírná elviselni pár napnál tovább. Annyi ész kell ezekhez a munkákhoz, amennyivel egy 8 èves gyerek vagy egy okosabb állat pl:csimpánz már rendelkezik. Nem csoda hogy aki egy kis ésszel megy dolgozni gyárba, az is villámgyorsan elbutul, leépül. Hogyan lehet mindig ugyanazt a pár mozdulatbòl állò, semmi változatosságot nem jelentö, gondolkodást nem igénylö dolgot csinálni? A gyártòsoròk is tök viccesek. Mintha emberszerü robotokat látnék, vagy egy nagy gépezetnek az emberformájú összetevöit. Ja, és a munkájuk se ér sokat, épp annyit mint amennyi a fizetésük ugyebár: kereslet-kínálat. Dolgoznak, dolgoznak éjjel nappal, szarban hugyban, szombat vasárnap pénzt mégsem sokat látnak. Nem kell társnak egy megalázott rabszolga. Ráadásul tök megszégyenítö az is, hogy ha pl Ferike 20 év után felmond, másnap már tökéletesen hellyettesíti valami kettyòs is akár.

De ami ezeknél mind dontosabb az az emberi oldal. Mert ezek a betanított munkások olyanok mint a munkájuk: faék egyszerüek, unalmasak, igénytelenek. Állandòan frusztráltak és irigyek, motiválatlanok, lusták, rosszindulatúak, buták akikkel még elbeszelgetni sem lehet ertelmesebb dolgokròl. Szabadidejükben, már ha van nekik akkor meg otthon vakarják a heréik, bambulják a tv-t (persze kizáròlag szintjüknek valò trash szemét müsorokat) meg vedelik az olcsò sört. Két döglés között kiugranak a kocsmába is.

Nem csodálom hogy ez az embertípus nem kell a nöknek.

Nem jönnék össze nem diplomással. Lásd #14, #14.

A #16 meg egy szerencsétlen troll.