Mi lehet az oka annak, hogy kifejezetten a munkamániás nőket vonzom be, akik leginkább csak valami alkalmi kapcsolatot akarnak?

Amikor bejött a covid, elég jelentősen megszakadt a kapcsolatom a külvilággal és az életem teljesen megváltozott. Jobb híján regisztráltam a tinderre, és elkezdtem nőkkel randizni. 1-2-5-10-20...már a számát se tudom, hány lánnyal találkoztam.

Lefeküdni csak néhánnyal feküdtem le, mivel az alkalmi kapcsolat nem az én műfajom, egyszerűen nem tudok ilyen gyorsan ráhangolódni egy vadidegenre. A többség pedig annyira a rohanó világ rabja,robotoló rabszolgák ilyen-olyan cégeknél,ahol még hétvégén is túlóráznak, h nem nagyon hagytak időt arra,h jobban megismerjük egymást, csak kellett valaki akivel munka után lefeküdhetnek,nekem meg ez túl rideg. Én is egy nagy cégnél dolgozom,de direkt olyan beosztásban,ahol 8órát kell ledolgozni, aztán mindenki békén hagy.

Egy darabig úgy voltam vele,h biztos csak véletlen,h pont ilyeneket fogok ki,de több tucatnyi ilyen lányt megismerve már nehéz mit mondani.

Alapvetően egy olyan kapcsolatra vágynék,ami nem csak sterilen a testiségekről szól, hanem érzelmileg is rá tudunk hangolódni egymásra.

Lehet, tudat alatt valami elköteleződés fóbiám van,és emiatt vonzom be mindig a legridegebb sztahanovistákat,akik mellett biztosan nem fogok elköteleződni? Vagy szimplán ebben a rohanó világban már ez a természetes,hogy ilyenek az emberek és a kapcsolatok?