Érdemes felkeresni személyesen egy komoly társkereső irodát, ha már kiégtem a netes ismerkedésben?

Javaslom regelj az okcupidra, ott "nemzetközibbek" az emberek. Legalábbis gondolom a női oldalon is, mert férfi választékban olyan, mintha a "tinder krémje" lenne ott, csak kevesebb flancolással. Jól néznek ki, sikeresek, normálisak, megfelelő értékrenddel, semmi szélsőség.

Egyébként, aki cseten nem fog meg, élőben sem fog. Manapság már annyira elvárt a megfelelő netes kommunikáció, hogy aki nem képes rá, valamilyen problémája van, és ez élőben is ki fog ütközni.

Én is kiégett vagyok egyébként 32 éves nőként, a társkeresés leszív, folyamatos csalódás, mindenki közömbös, de nálam sajnos élőben is ugyanez van, nem csak cseten, gondolom valami más bajom van, hogy senkit sem érzek magamhoz közel már sok éve. Nem a választékkel van gond, max nekem van gondom velük, mikor tudom, hogy egyébként más össze tenné értük a két kezét, nekem nem megy a megalkuvás egy "jó fogásra", érzelmek meg nem jönnek, max felületes lelkesedés rövid időre.

Nekem egyházi körökben voltak nagyon jó tapasztalataim.

Onnan van most egy komoly párkapcsolatom... (nagyon régi ismeretség, egy éve jöttünk csak össze mégis.)

Úgy értettem, hogy nem látszik rajtuk, hogy tipikus magyarok, hanem "világpolgárok". Sokan élnek itt, vagy külföldön, vagy ingáznak, nem tudnád megmondani, hogy magyar, mert megfelelően néz ki, megfelelően öltözik, intelligensnek látszik, tanultnak, amikről beszél, ahogy gondolkozik.. nagyon liberálisok is sokan, illetve hát tanultak, elégedett, nyugodtak. Mint egy átlagos "nyugateurópai" ember. Nekem ez nagyon szimpatikus, tájékozottak, magasan képzettek, elfogadóak, rugalmasak és ápoltan sportosak, de csak átlagos mértékben, illetve szeretem, ahogy öltözködnek, ez a smartcasual bejön.

Továbbá látszik, hogy nem nyomorognak, nem zsugoriak, mindig tanulnak és figyelnek a másik igényeire is, de el is várják, hogy őket is meghallgassák, velük is foglalkozzanak. Nekem teszik, közelebb érzem őket magamhoz, annak ellenére, hogy utazni is alig utazok, el tudom képzelni az életem itt is, vagy külföldön is. Csak a közös nyelv fontos, hogy meglegyen, de az "életérzés" az legyen inkább nyugateurópai:) Rasszok keveredése pedig kicsit sem zavar.