Férfiak, akik feladták már a csajozást! Mikor lett végleg elegetek belőle?

Idén 7 hóba, két év után kidobott az exem egy másik pasiért.

Rájöttem, hogy az egész egy nagy zsákba macska. Nem tudok megbízni bennük ezek után.

Így inkább magamra koncentrálok.

26 vagyok, kb egy éve adtam fel, azóta nem csajoztam semmit. Előtte azért olyan 17 éves korom óta állandóan ismerkedtem, hol több, hol kevesebb sikerrel.

Nincs kedvem már teperni, meg várni, hogy valaki küldjön nekem jelet, válogassanak a megalázkodó " a nőért mindent " pasik közül.

Negyven feletti vagyok, nő. Van egy unokatesóm, egyidősek vagyunk, aki itteni mércével gigamegachad-alfahím volt tizenéves és huszonéves korában. Pedig még alacsony is (170 körüli).

Aztán megjött a felnőtt élet. Onnantól kezdve nem kellett senkinek. Most se kell. Nincs nője sok éve. Kb incelként fröcsög hogy nincs normális nő. Pedig ő a nagyon nemnormális. Ami elment tiniként, hogy helyes és jó dumája van, annyira nem számított később amikor családalapításra kerülne sor (és nem, nem az alacsonysága miatt). Amúgy jobber fideszbirka is lett most vénségére, az ezzel járó nőgyalázás és "hol a nő helye" szövegelés se segít rajta...

Egyébként sajnálom, jobb sorsra érdemes volt fiatalon.

Kb 2 évvel ezelőtt, 34 évesen.

Ekkor hagyott el a legutóbbi barátnőm, akivel együtt éltünk, és azt tervezgettük, hogy hogyan tudnánk saját lakást szerezni.

Ami miatt ez az utolsó csepp volt az az, hogy miután elhagyott, 1-2 hónappal később összejött egy férfivel, akitől teherbe esett, ezt követően költöztek- és házasodtak össze. Most pedig úgy tűnik válni fognak, mert ezt a másik férfit nem nagyon zavarja, hogy családja/gyereke lett, semmit nem változtatott az életén, ez pedig a volt barátnőmet nyilván zavarja.

Szóval egyrészt rájöttem, hogy ha én tényleg ennyit érek, hogy inkább egy ilyen tökkelütöttet választ helyettem valaki, akkor mi a francnak erőlködök? :D

Másrészt azt az elkeseredettséget soha de soha nem szeretném átélni, mint amit akkor éreztem, amikor elment. Fiatalabb koromban sokkal könnyebben vészeltem át ezeket, nem azt mondom, hogy megvontam a vállamat, de fél éven belül általában már jól voltam. Most egy évembe telt, és nagyon, nagyon nyomorultul éreztem magamat hónapokon át, kb fél év után kezdett csak javulni a helyzet.

Soha többé hasonlót. Ezt pedig csak egyetlen módon lehet garantálni, ha nem kezdek bele párkapcsolatba senkivel sem.

Véglegesen egyetem után adtam fel az egészet, miután meglett a diplomám, kiléptem a munka világába.

Annyi évet, energiát, pénzt, amit beletettem, hogy legalább egy nővel lehessen valami... eljártam helyekre, nagyon sok embert ismertem, és voltam jóban velük.

Már ott is az volt, ha valaki jóképű volt, tapadtak rá a nők. Ha nem, akkor meg figyelembe se vettek.

Pedig sok srác, akit ismertem, egyáltalán nem volt túl okos.

Viszont volt pár dolog, ami közös volt bennük:

- bunkó, domináns, nagyképű, nyomulós volt mindegyik. Ez a titok kulcsa.

És akkor most kérdezhetnétek, hogy akkor miért nem vagyok én is ilyen?

Mert nem ilyen a személyiségem, nem így neveltek, nem ezt láttam a környezetemben.

Kipróbáltam én is egyébként milyen ez, de csak poénból. Buliba odamentem így egy csajhoz, csak nagyképű dumákat nyomtam, aminek igazából semmi értelme nem volt. A csaj megette, és már mosolygott, flörtölt egyből.

Másik alkalommal ugyanez történt nagyjából.

De kiszálltam, lehet összejött volna így valami, de tudtam hogy én nem ilyen vagyok. Nem tudnám sokáig ezt csinálni, undorító volt igazából...

Az utolso felresikerult probalkozasom 2007-ben volt, de vegleg csak 2011-ben adtam fel.

39F incel

Nekem is olyan 25-26 évesen jött el az érzés, hogy szarok én bele ebbe az egészbe.

Nem azt mondom, időnként felcsillant a remény, csak hogy újra csalódjak, hogy a kutyának nem kellek. Időnként felnéztem társkeresőkre, de általában pár nap után töröltem, mert rájöttem, hogy csak kinyírja az önbizalmamat.

Egyetem közben még akadt csaj, utána már jöttek az elvárások, nincs kocsim, nincs lakásom, egzisztenciám. Tény, hogy soha nem voltam egy főnyeremény. Magam is elengedtem, elhíztam kicsit, nem sportoltam.

Elkezdtem magamra koncentrálni, lett hobbim ami bár éltet, de nem egy társas tevékenység. Gyűjtöttem lakásra, kocsira, munkában igyekeztem bizonyítani. Igazából azt éreztem, gondoltam, hogy haladok az életben.