Bevallanátok ezt a párotoknak, vagy nagyon mániákusnak tűnnék vele?

Mielőtt összejöttünk, megismerkedtünk volna, úgymond "kinéztem magamnak" és kb. évek munkája volt, hogy összejöjjünk. Ezt ne úgy képzeljétek, hogy évekig járkáltam utána, vagy figyeltem, azért ennyire nem vagyok kattant.

De párszor láttam itt-ott, mindig megjegyeztem, hogy amúgy jó pasi. Utána láttam az egyetemen is, kiderült, hogy a munkája mellett hobbiból tanít is, de felsőbb évfolyamon. Az egyetem honlapján megtaláltam, így a nevét már tudtam. Közben egyre jobban érdekelt, mert már csak így internetről is látszott, hogy nem egy unalmas ember (sikeres volt a background check).

Később az ő szemináriumi órájára akartam bejárni, gondoltam, shoot my shot, de háromszoros túljelentkezés volt és nem jutottam be. Írtam neki e-mailt, hogy óraütközés miatt csak az az időpont lenne megfelelő, bejárhatnék-e oda, de erre nem is válaszolt (utólag megnéztem, meg se nyitotta a mailt:D).

Aztán tavaly láttam, hogy az egyetem szervez szakmai gyakorlatokat, az egyik hely az ő cégénél volt, jelentkeztem. Közel is van a lakásomhoz, meg így talán végre észre is venne (igen, direktben nem akartam/mertem ismerkedni vele, azt akartam, hogy észrevegyen és ő kezdeményezzen). De mivel a cége is elég népszerű, elismert, meg ő is, és átlagok alapján osztották be, ki hová megy, nem én kaptam a helyet.

Ezután a Neptunból kinéztem, melyik nap, hol vizsgáztat és odamentem, minden bátorságomat összeszedve, hogy ott szeretném a szakmai gyakorlatomat csinálni, volna-e lehetőség rá? Sietett, konkrétan kifelé menet mondtam, ki vagyok, mi vagyok, mit szeretnék. Mondta, hogy persze, menjek, majd hívjam fel, ha kezdenék.

Júliusban kezdtem, augusztus végén hívott el az első igazi randinkra, azóta együtt vagyunk, együtt is élünk. Ezt így senki nem tudja, csak a legjobb barátnőm, szerinte ez aranyos és avassam már be a páromat is, értékelhetné igazán, mennyire szervezkedést igényelt ez részemről. De félek, nem gondolna totál őrültnek?