Keressem a szerelmet? Vagy várjak hogy rám találjon?

"A válasz megírásának időpontja: ma 15:59"

Félreértetted, hogy félreértettem az egyedi levelet. Kezdetben nézegettem a képeit, többször elolvastam a bemutatkozását és vártam az ihletet. Ráérősen és személyre szólót írtam. Nem is rövidet, talán túl hosszút is.

Volt, hogy olyan lánynak írtam, aki nem felelt meg az "ideálomnak". Volt rajta egy kis felesleg. De egyrészt nem annyinak látszott a plusz, mint amit a számok meséltek, másrészt tetszett amit írt. Az arca, a tekintete pedig abszolút elkapott. Szerinted válaszolt? Nem. Gondolkodtam miért nem. Talán azt képzelte, hogy ha az elvárásaimhoz képest 10 kg van rajta, akkor legfeljebb csak dugni akarok, másra nem kellene nekem. Talán mindketten jobban jártunk volna, ha váltunk pár levelet.

Egy első levélnél csak azt gondolom komolyan, szeretném kicsit megismerni a másikat. Ehhez nem kell kisregényt írni. Elég 2-3 értelmes mondat lehetőleg helyesírási hibáktól mentesen.

A tapasztalatom bizonyítja, hogy a sablon + 1 mondat bőven elég, ha a többi dolog rendben van. Ha fent vagy valahol, akkor küldd át mail-ben a profilodat. Írok neked és 10 másik lánynak egy héten belül egy ilyen levelet. Nem fogod észrevenni. Beszámolok majd az eredményről.

Mi alapján tudod eldönteni ilyen gyorsan, hogy nem illetek össze? Biztos vagy benne, hogy kiismered őket? Szerintem ez az igazi téveszme.

Tudnék írni 10 olyan bemutatkozást, amelyik mind igaz, csak a hangsúlyok máshol vannak.

Szóval az igazság még árnyaltabb. :-)

Off

Voltak infók, amiket ők lényegtelennek tartottak – pedig árulkodóak voltak.

Aztán sok olyan volt, aki elképzelte magának, hogy én milyen jó leszek neki, de abba nem gondolt bele, hogy fordítva nem áll. Ha fordítva nem áll, akkor neki sem vagyok ideális én. Ez így működik – olyan nincs a világon, hogy az egyik ember tökéletes a másiknak, de a másik nem tökéletes annak az embernek. Ezt nem sokan akarták megérteni.

És olyanból is előfordult, aki – állítása szerint – úgy gondolkozott, ahogy én, de nem cselekedett úgy. És nekem úgy tűnt, hogy nem is áll szándékában, nagyon jól elvan az életével, és megelégedik a gondolattal, hogy helyesen vélekedik dolgokról. Nem tudom, hogy ez így érthető-e. :)

És ők nem hiszik el, hogy látom a hibát, mert szerintük vagy nincs hiba, vagy jelentéktelen. Mivel hosszútávon gondolkozom, kivetítem, amit megtudok a másikról. Nem én vagyok igazából tehetséges pszichológus, hanem a másik éretlen vagy él álomvilágban, akár egy romantikus 16 éves.

„Szerinted válaszolt? Nem. Gondolkodtam miért nem. Talán azt képzelte, hogy ha az elvárásaimhoz képest 10 kg van rajta, akkor legfeljebb csak dugni akarok, másra nem kellene nekem. Talán mindketten jobban jártunk volna, ha váltunk pár levelet.”

Pont ez az :) A lány helyében én elutasító levelet írtam volna. Ha nekem írtál volna úgy, hogy egyértelműen kilógok az ideálisból, akkor elmagyaráztam volna, hogy szerintem ez így nem működik, hagyjuk tiszteletben egymás elvárásait - simán helyetted kimondtam volna. Épp ezt kellett annyiszor csinálni, a pasi szemszögéből is ugyanúgy elmagyarázni, hogy miért nem lenne ez egy sikeres próbálkozás.

Az a lány sem érezte volna jól magát veled, ha tudja, hogy alapból egy kis hátránnyal indul. A feszült kezdést kis eséllyel követi jó folytatás.

Meg, ráadásul te veszed zokon? Mármint úgy gondolod, hogy te leereszkedtél hozzá, ezért örülnie kéne a lehetőségnek? xD Nem gondolod, hogy ez neki megalázó (lenne, ha tudná, mit gondolsz a szituról)? Tudom, hogy nem ezt írtad, de a kérdésedben ott van az elvárás: válaszolnia kellett volna, hiszen micsoda engedményt kapott a részedről :)

Egyébként már töröltem magam, de most már kíváncsi vagyok a te profilodra is :D

OFF

Válasszuk ketté a dolgokat. Van néhány olyan tulajdonság, amiben nem tudok kompromisszumot kötni. Ha cigizik vagy úgy gondolkodik, mint egy átlag középiskolás, akkor már nem is írok. De a külső, ha nem kifejezetten riasztó vagy nem az ideálom ellentéte, akkor pár levelet és egy találkozót megér... (Szerintem keveseket szeret a kamera.)

(Az "úgy gondolkodik" rész valamelyest érthető, de nem tudom elképzelni a konkrét témát.)

„Szerinted válaszolt?"

Pont ez az! :-) Az ego védelme a legfontosabb. Válaszolok a képzelt válaszodra:

Tudom, mi szerepel az ideálomnál. Átírhattam volna mielőtt ezt a levelet elküldtem, de a való életben sem vonalzóval és mérleggel a kezemben ismerkedem. Ha a kölcsönös 100%-os megfelelés garancia lenne az egymásra találásra, akkor nem lenne szükség bemutatkozó szövegekre sem. Mehetnénk gyűrűt választani. De ez nem így működik. Viszont ha mindkettőnk részéről meg van a szimpátia, akkor nem érdemes a félelem miatt megtorpanni. Ha eljutunk a személyes találkozóig, utána lehet, hogy éppen te fogsz nemet mondani. Ez a kockázat minden webes ismerkedésben benne van és ezt vállalni kell.

Tehát megint csak az önbizalomhiánynál járunk. Így is lehetne gondolkozni: Látom egy ponton kilógok az ideálisból, de ennek ellenére írt nekem. Lehet, hogy tényleg ennyire megtetszettem neki? Egy próbát megér!

Nem tartottam leereszkedésnek. Nem engedményt kapott. Ezeket te találod ki. (És a legtöbb nő sajnos ilyen. Nem kérdez, hanem inkább kitalál valamit, mert a kis álomvilágában mindig neki van igaza.)

Mondok egy másik példát. Általában a fiatalabb lányokat keresem. Mégis van néhány idősebb, aki nagyon is vonz. (Ilyen csak a való életben fordul elő.) Eszembe nem jut, hogy én most kegyet gyakorolok azzal, hogy beszélek velük. Szép, kedves, értelmes, jól érzem magam a társaságában.

ON

Keresd! Nem kell benézni minden bokorba, de ott kell állni mellette!

Tönkrevágnám a topikot, ha én erre most válaszolnék, igaz? :) Úgyhogy tőled elnézést, mert nem válaszollak meg, kérdezőtől meg azért, mert nem rá figyeltünk.

Kérdezőnek: hát, ahogy gondolod. Szerintem izgalmas dolog a keresgélés, és online ez ad esélyt, pláne, ha nem lány vagy, mert a lányok még itt is kevésbé kezdeményeznek.

A való életben meg az teljesen igaz, hogy inkább éld az életed, magadat teljesítsd ki. Szabad vagy, az álmaid nyomába tudsz eredni, stb.

Jó társkeresést ;)