Hogyan ismerkedjen az a lány, akit spontán nem talál meg "az igazi"?

hát csak ha buliba mész, mást én sem tudok..

Én pont ugyanígy vagyok, csak éppen ellenkező neműként... Kevés barátom van, azok is komoly kapcsolatban, házasságban élnek, születnek a gyerekek, szóval nekik már nem téma az ismerkedés, bulizás... És én is pont ilyen vagyok, aki után nem fordulnak meg a nők, vagy ahogy fogalmaztál, nem kapkodnak utánam (pedig megvan mind a 32 fogam, 2 szemem, 2 lábam, két kezem, stb...) Munkahely szintén felejtős, csak férfiakkal dolgozom. Kedves topic nyitó, neked lányként még megvan az esélyed, hogy valami nyilvános helyen (utca, közért, vonat) leszólítanak, randira hívnak. Vagy próbálkozhatsz az online társkereső internetes oldalakkal, ezeken általában kivétel nélkül 2 - 3 fő pasi jut egyetlen nőre, úgyhogy lányok számára kedvező az arány... Sok szerencsét!

Ha máshogy nem megy legyél egy kicsit kezdeményezőbb.

nekem is van egy csomó fiú barátom, de én sem vagyok előrébb. pedig állítólag szép vagyok (bár én nem hiszem), de rám mindenki csak úgy gondol, hogy cuki vagyok, édes, stb. nem nem úgy, hogy hú de jó csaj vagyok. néha mondjuk belém szeret valamelyik haverom, de... hogy is mondjam. én sem tekintek rájuk pasiként, viszont engem úgy állítanak be a haverjaik előtt, hogy egy aranyos/cuki lány vagyok, és ezzel minden esélyemet lerombolják. én is a bulizást tudom javasolni, de szórakozó helyeken elég rosszak az esélyek komoly kapcsolatot létrehozni...kezdj el egy új sportot, barátkozz emberekkel, a hobbi sokat segíthet, és minél több barátod van, annál nagyobb az esélyed, hogy az ő baráti körükben találsz valaki neked valót. :D (18/L)

18/L vagyok. hogy miért csak barátként tekintek rájuk? nem arról van szó, hogy válogatós vagyok, meg volt már olyan, hogy valakibe beleszerettem a baráti körből, csak az érzéseim nem találtak viszonzásra. én amúgy nem válogatós vagyok, csak ők a barátaim, és már szinte testvéremként gondolok rájuk. meg többnyire ők is rám. és én már próbáltam járni egy sráccal, aki előtte az egyik legjobb haverom volt, de minden elromlott. a randit végigszenvedtem, az érintések, csókok szörnyűek voltak. komolyan olyan volt, mintha a tulajdon bátyámmal smároltam volna! azóta azért még volt egy próbálkozásom, mert kavartam egy kicsit az általam hőn szeretett sráccal a baráti körből, de ott ő nem akart többet. csak épp ott voltam, és használt egy kicsit, de semmi komoly nem történt. (pasik...) vele szerencsére barátok tudtunk maradni, de volt egy elég rizikós időszak, amikor igencsak pengeélen táncolt a barátságunk. na, akkor végleg megfogadtam, hogy ilyet nem akarok még egyszer, mert szörnyű érzés volt attól tartani, hogy elveszíthetem a barátomat (barátként). amondó vagyok, hogy házi nyúlra nem lövünk! persze van rá példa, hogy barátok a szerelemben is egymásra találtak, de nem tudom, hogy megéri-e kockáztatni...