Mindig amikor már épp elfelejtem és nem is gondolok rá egyáltalán akkor egyszer csak megint úgy érzem hogy talán lenne esélyem nála és szörnyen érzem magam. Továbblépjek vagy próbálkozzak?

Én úgyérzem, mintha egy fizikailag lehetetlen feladatot kéne megoldanom. Tudom, hogy lehetetlen, valami belül mégis azt mondja: Csináld! Próbálkozz! Ne hagyd annyiban!

Persze nem zaklatom, de állandóan jár az agyam, hogy tudnám visszaszerezni.

ha jól átgondolt bevált taktikát agyalsz ki,akkor persze,próbálkozz.

ha csak esengeni,könyörögni akarsz,akkor esélytelen és értelmetlen.

úgy a legjobb exet visszaszerezni,ha úgy csinálsz,mintha egy teljesen új csajt hódítanál meg,a múltat egy percre sem felhozva.

a saját értékedet,kelendőségedet bemutatva.

feltéve,hogy férfi vagy persze.

Együtt voltatok, vagy csak érzéseket táplálsz iránta, amiket ő nem viszonoz? Hány éves vagy, és fiú, vagy lány? Mióta tart ez a dolog?

Amúgy szerintem, ha egyszer visszautasított (ha visszautasított), akkor felesleges próbálkozni.

"Főldiekkel játszó

Égi tűnemény,

Istenségnek látszó

Csalfa, vak Remény!

Kit teremt magának

A boldogtalan,

S mint védangyalának,

Bókol úntalan.

Síma száddal mit kecsegtetsz?

Mért nevetsz felém?

Kétes kedvet mért csepegtetsz

Még most is belém?

Csak maradj magadnak!

Biztatóm valál;

Hittem szép szavadnak:

Mégis megcsalál."