Hol vannak a komoly intelligens, fiúk (férfiak)?

Szia!

17:17-essel egyet értek...2 éve folyamatosan én is gép előtt ültem ,több mint 1 éven keresztül és nem beszéltem szinte senkivel(nem alakítottam ki párkapcsolatokat)

Aztán jött a Gimi,találkoztam egy lánnyal,aki felfedezett bennem mindent ,és meglátta,mennyire más vagyok,mint a többi Pasi...járt már 18 évesnél,de még ő is szinte 'semmi' volt hozzám képest...

Gyakran mondogatja,hogy úgy fejezem ki magam és úgy viselkedem ,mint 22-24 éves férfiak.

16/f

17:40-es vagyok:

Én inkább úgy mondanám, hogy meghatározhatatlan. Persze ez attól is függ, hogy honnan nézzük a két hetet:

Az első randitól vagy a megismerkedéstől.

Előfordulhat, hogy már 1 hét alatt megismered a célszemélyt, randizgattok stb. és te azt fogod mondani: állj! Nem telt le a 2 hét ezért nem lehet csók? (elég béna.) Amúgy is, az megint más dolog, hogy tényleg megismerted, vagy csak te hiszed azt, hogy megismerted.

A másik. Nem a netes társkeresést kellene hibáztatnod azért mert egyszer lapátra tettek. Tudod, az hogy valaki egyetemre jár, manapság már nem mindig mérvadó dolog. Nem csak az lehet intelligens, aki főiskolára/egyetemre jár/járt.

Ilyen rideg, rugalmatlan szemléletmóddal?

Szerintem sehol. A kezdő kommentedből nem a komolyság jött át nekem, hanem egy önként vállalt különcség, amire büszke vagy.

Valószínűleg ezért tetted fel itt ezt a kérdést, mert azt akartad, hogy mások is tudják (akár névtelenül is), hogy neked milyen komoly a felfogásod.

Én magamat komolynak és érettnek tartom (19/F), ebben a környezetem is egyet ért. Az alkoholt nem szeretem, gőzerővel tanulok, most nyertem felvételt mérnök informatikusnak egy pesti egyetemre, két nyelvvizsgám és egy emelt szintű érettségim van, kitűnő lettem, mélyen vallásos vagyok, mégis szoktam bulizni és azért le-lecsúszik egy-egy pohár jó bor, koktél, vagy esetleg valami rövid. (Az egyedüli, ami visszatart a gyakrabbi ivástól, az az, hogy csak ritkán esik jól.)

Nem kell az életnek minden területét elkomolykodni. Van, ahová komolyság kell, de egy párkapcsolatnál nem tudnék annál lelombozóbbat elképzelni, ha a másik fél "elkomolykodja" az egészet. (Persze a komolytalanságba a megcsalás és az egyéb, a másik számára kellemetlen, megalázó dolog már nem fér bele)

Ha megengeded, hogy a korodra tippeljek, akkor 15-17 közé raklak be. Inkább 17 felé. Nincs gond a felfogásoddal, ez is egy életszemlélet, de ehhez bizony hozzátartozik, hogy normális, talpraesett pasit nem fogsz egykönnyen találni. Amikor meg 20-25 évesen, érettebben és valóban megkomolyodva visszagondolsz erre az életfelfogásra, bánni fogod, hogy elkomolykodtad az életed leggondtalanabb szakaszát.

Ilyen rideg, rugalmatlan szemléletmóddal?

Szerintem sehol. A kezdő kommentedből nem a komolyság jött át nekem, hanem egy önként vállalt különcség, amire büszke vagy.

Valószínűleg ezért tetted fel itt ezt a kérdést, mert azt akartad, hogy mások is tudják (akár névtelenül is), hogy neked milyen komoly a felfogásod.

(Mert azt nem hiszem el, hogy te tényleg azt reméled, hogy itt valaki tud adni egy konkrét és biztos tippet a kritériumaidnak megfelelő pasik lelőhelyéről, lévén hogy ilyen kérdésekre csak sablonos általánosságokban lehet válaszolni, amiket már úgyis ismersz.)

Én magamat komolynak és érettnek tartom (19/F), ebben a környezetem is egyet ért. Az alkoholt nem szeretem, gőzerővel tanulok, most nyertem felvételt mérnök informatikusnak egy pesti egyetemre, két nyelvvizsgám és egy emelt szintű érettségim van, kitűnő lettem, mélyen vallásos vagyok, mégis szoktam bulizni és azért le-lecsúszik egy-egy pohár jó bor, koktél, vagy esetleg valami rövid. (Az egyedüli, ami visszatart a gyakrabbi ivástól, az az, hogy csak ritkán esik jól.)

Nem kell az életnek minden területét elkomolykodni. Van, ahová komolyság kell, de egy párkapcsolatnál nem tudnék annál lelombozóbbat elképzelni, ha a másik fél "elkomolykodja" az egészet. (Persze a komolytalanságba a megcsalás és az egyéb, a másik számára kellemetlen, megalázó dolog már nem fér bele)

Ha megengeded, hogy a korodra tippeljek, akkor 15-17 közé raklak be. Inkább 17 felé. Nincs gond a felfogásoddal, ez is egy életszemlélet, de ehhez bizony hozzátartozik, hogy normális, talpraesett pasit nem fogsz egykönnyen találni. Amikor meg 20-25 évesen, érettebben és valóban megkomolyodva visszagondolsz erre az életfelfogásra, bánni fogod, hogy elkomolykodtad az életed leggondtalanabb szakaszát.

(Egyébként meg nyugodtan pontozz le! Nem érdekel különösebben. De ha van eszed, kicsit felülvizsgálod magad és megpróbálod valahogy máshogy felhívni magadra a figyelmet.)

"mert a mai csajok többségének szerintem a tipikus bunkó kell, aki köpköd, üt-ver, üvöltözik, és csak a szexre hajt"

Aha... És áruld már el nekem, hol láttál te ilyen csajt? Szoktam én Discóba járni, de az általad felvázolt stílus még egyiknek se jött be. (Nem is próbáltam.)

Az, hogy nem mersz odamenni és megszólítani egy lányt, az nem biztos ám, hogy az ő hibája...

Egyébként meg ez a legegyszerűbb kifogás. "Annyiszor pofára estem, hogy inkább már nem is próbálkozok. Inkább itthon maradok gépezni, és osztom az észt a neten..."

Hát... Jó. De amikor majd 30 évesen arra eszmélsz, hogy jó lenne már néhány gyermek, de még meg sem tudod szólítani a nőket, akkor már késő lesz...

Az idősebb (25-30 éves) korosztálynak meg: Most őszintén! Szerintetek minden nő foglalt lesz, mire betölti a 18. életévét, és úgy is marad? Ugye, hogy nem. Akkor meg nem nyavajogni kell, hanem ismerkedni, mert bizony-bizony rövid ez az élet...