Ha valójában olyan elvont, kissé visszahúzódó lányt szeretnék magam mellé, mint amilyen fiú én vagyok, hol keresgéljek?

Hát ez akár életem nagy kérdése is lehetne. Ha ezt öniróniának lehet nevezni, akkor leírom azt is, hogy ha meghalok, akkor a síromra ezt a kérdést is ki lehetne tenni. Azért remélem, hogy addigra okafogyottá válik a dolog. Kb. a bibliai özönvíz óta keresek, illetve keresnék ilyen magamhoz hasonlító lányt én is.

Az itt a nagy ördögi kör ebben a dologban, amire az egyik előző hsz. is utalt, hogy az ilyen magunkfajta emberek személyiségükből kifolyólag élnek a saját kis környezetükben szétszóródva, és egyszerűen nem tudnak egymásra találni. Valahogy a világot sem érzem magamnak valónak én sem. Ezeket a dolgokat én egy hatalmas tragédiának tartom, úgy élem meg, mert ugye, én is benne vagyok ebben a "sárban".

Egyébként nem tudom, de szerintem könyvtárba sem jár minden ilyen ember, és ráadásul még olyan csend is van, hogy szinte már zavaró. Pedig ha valaki, akkor én utálom a nagy zajokat meg a nyüzsgést, de az a csend már szerintem sok nekem is, legalábbis egy beszélgetés szintű zajhoz. Az ember szinte szégyell megszólalni. Ott mindenki csak úgy van magának.

Fogalmam sincsen nekem sem, hogy egy eleve ilyen karakterű embernek hogyan lehetne nyitni, közelíteni egy másik felé.