Mit tegyek? (leszbi téma, többi lent)

Szerintem is írj neki. Nem kell mondani, hogy megakarod ismerni (stb), csak kezdj el vele beszélgetni. Ne legyél nyomulós, vagy rámenős, idegesítő, csak lazán beszélgess vele. Ez a neten keresztül nem olyan nehéz.

Ha nem írsz neki, ezen fogsz görcsölni.

Szia! Nehéz helyzetben lehetsz, én heteró fiú vagyok, de nagyon szeretnék segíteni neked! A facebook-on és az IwIw-en már nekem is volt olyan, hogy bejelöltem ismerőst, és azon imádkoztam, hogy "menjen fel" az oldalra (ráadásul az IwIw ugye jelzi is, hogy mikor nézte meg az illető utoljára az oldalát, és ott nincs az sem, hogy lehetne neki üzenni, amíg nem jelölt vissza), de én biztatlak erőteljesen! 1. jelöld be ismerősnek, 2. üzenj neki, hogy rég hallottál felőle, mi van vele, mert rettentően kíváncsi vagy rá! Annak idején, szerintem, csak félbehagyta a beszélgetést, nem?

"...tök ciki lenne, hogy akkor úgy írtam rá hogy megakarom ismerni, de utána nem írtam..."

Szerintem nem Te nem írtál neki utána, hanem ő fejezte be az üzengetést, nem? Lehet, hogy várta is, hogy akkor most mi lesz...? Bár azt nem tudom, mennyire volt bensőséges a beszélgetésetek.

Bánni fogod, ha nem teszed meg, viszont ha úgy állsz hozzá, és arra hangolod Magad, hogy igenis pozitív visszajelzést kapsz tőle, hidd el nekem, hogy meg is fogod kapni! Működik!

...és tényleg ne menj most túl bele a "dolgokba", "csak" érdeklődj iránta!

"...Mert egyébként mit veszíthetsz? Most sem ismered, viszont ha felkeresed, megismerkedhettek, és kiderül, van-e esélyed."

Ez egy rossz megközelítés, mert ha ennyire belehabarodtál, azt veszítheted, akit szeretsz! Tudom hogy a remény hal meg utoljára, azért "tologatod", hogy amíg nem lépsz most semmit, addig nem "úszott el" az esélyed! De ettől viszont nem lesz jobb sem! Arra kell gondolnod, hogy összejön, és nem lehet ez ügyben egyáltalán semmiféle(!) kérdőjel sem benned!!! Úgy várd a válaszát, mintha ezer éve barátnők lennétek! Bejön hidd el! Én drukkolok Neked tiszta szívemből és őszintén, továbbá ha segíthetek, akkor itt az oldalon is szívesen megteszem, de írhatsz privit is nekem!

Ne feledd! A boldogságod a tét! Az első randitok pedig már közel van!!!

Én mindíg segítek , ha kell...számíthatsz rám, nem hagylak cserben, tudom milyen nehéz lehet most Neked! Én meg segíteni akarok, azért írtam, ez a cél! Csak üzenj, aztán tájékoztass a helyzetről, hogy tudjam hol tartasz!!! Szurkolok Neked!!!!!

Jézusom, utolsó, te aztán tényleg nem állsz két lábbal a földön.

Nem ismerik egymást, és mivel a kérdező nem csinál egyebet azon kívül, hogy ül és álmodozik, tényleg nem veszíthet semmit, ha megpróbálja. Mivel egy álomkép az valóban CSAK egy álomkép. A valóság más, és ha tesz valamit, akkor megismerheti, hogy azzal mi újság.

Bocsánatot kérek Tőled Pretty Ballerina, és nem azt írtam, hogy nincs igazad, csak kívülállóként nekünk jóval könnyebb a helyzetünk, mint a kérdezőnek, aki szerelmes!

Tudom, hogy nem rosszból írtad, és én nem akarlak egyáltalán bántani Téged, elnézésedet kérem!

"...Nincs senkije tudtommal."

Tehát azért például ezt is tudja a kérdezőnk.

Nem tudjuk mennyire mentek bele annak idején abba a beszélgetésbe, de látod hogy nagyon beleesett abba a másik lányba! Most akkor inkább úgy mondom: az, hogy "mit veszíthetsz?", az kb. olyan, mint a "majd elfelejted"! Egy szerelmet nem kell, nem lehet, és nem is tud senki elfelejteni, legfeljebb "továbblépni"! Esetleg! Már, ha tud...

Függetlenül attól, hogy mennyire ismeri/nem ismeri a kérdező azt a másik lányt, ahhoz elég volt neki, hogy nagyon beleszeretett! Tanácstalan, és ez ügyben kérte a segítséget! Én meg nem "vigasztalgatni" akarom, hanem tényleg segíteni neki, nem úgy mint a "menj el apácának..." típusú unatkozók!

A valóság MINDÍG az álomképből lesz! MINDÍG! Egyébként a rémálomképből is az lesz, most itt nem a tényleges álomra gondolok, hanem amiről álmodozunk, amire vágyakozunk, vagy éppen amitől félünk! "vigyázz, mint kívánsz, mert még valóra válik" Ugye ismerős a mondat a félelmeink kapcsán! De ez a pozitív vágyakra is igaz, csak ott éppen örül az illető, ha valóra válik, mert az a cél!

Teljesen nem is kell "két lábbal állni a földön", részben a kérdezőt is ez (is) akadályozza, de nem azért mert nem sikerülne neki, hanem mert már most kételkedik önmagában!

Még egyszer bocs, nem kötekedni akartam, csak nekem más volt a véleményem, a Te tanácsodhoz képest! Remélem nincs harag!