Miért vagyok ilyen gyerekes, miért reménykedem még mindig abban, hogy valahol van egy lány, akinek én vagyok az esete külsőre, amikor nyílvánvalóvá vált már, hogy ritka ronda fattyú vagyok külsőre?

Minden rossz a testemben, a fejem is ronda, a testem is szar, nem vagyok elég magas, nem vagyok testes sem, se kigyúrt. Mégis akárhányszor kilépek az utcára, abban reménykedem, hogy majd valamelyik lány szemez velem vagy rám mosolyog, esetleg le is szólít, hogy szívesen megismerne. Olyan jó lenne már végre érezni, hogy én is tetszem egy lánynak, de úgy látszik tényleg ronda lehetek, mert semmi csoda nem történik. Ha én szólítottam le lányokat, akkor is látszott, hogy nem vagyok az esetük, hogy nem is érdeklem őket, talán egy-két kivétel volt igazából, de ők is csak barátkozni akartak velem, vonzódni nem képesek hozzám a csajok én úgy érzem. Van egy olyan sejtésem, hogyha kisebb orrom lenne akkor jobbak lennének az esélyeim, de talán még ennél is nagyobb előny lenne, ha legalább 180centi magas lennék, nem egy kerti törpe. Talán ez az alacsony, kifiús termet a legnagyobb átok a csajozásban és az életben. Az ilyen típusú fiúkhoz úgy látom egyetlen egy lány sem képes vonzódni.