Melyik a jobb választás egy csaj szemszögéből?

az 1. :)

mindenképpen,hiszen mi értelme olyan pasival lenni,aki agyon dolgozza magát,aztán pár év múlva talán hatalmas háza lesz,meg gyereke tőlem,de se velem se a gyerekkel nem tud majd foglalkozni,mert annyira elvan azzal,hogy pénzt szerezzen nekünk,hogy megélhessünk,és csomó amúgy a normális élethez felesleges holmikat adjon nekünk.A gyerek valószínűleg annyira ki lenne bukva,hogy tinédzser korára el lett kényeztetve,drogozni kezdene,aztán elkallódna,vagy ugyanolyan munkamániás ember lenne belőle is,mint az apjából.

viszont az első verzióval talán nem lenne olyan sok pénzünk,hatalmas házunk,de a problémákat együtt oldanánk meg,a gyereket együtt nevelnénk fel tisztességes embernek,normális életünk lenne,nem pedig felfújt műanyag barbifigurákként élnénk..

bocs,ha ez túl sok,vagy túl őszinte,de az én apám pont ilyen:munkamániás őrült,aki a családjával alig foglalkozik,csak a pénzt meg drága holmikat ad,és azt hiszi,hogy ez a szeretet.a nővérem drogtúladagolásban halt meg három éve,a szüleim elváltak két éve,és a hugom mozgássérült lett egy balesetben.és mondhatni mindez az apám hibájából.szóval úgy gondolom érthető az őszinteségem.én egyáltalán nem olyan életet akarok,mint az apámé meg az anyámé (mert bár anyám semmiről sem tehet,ő tényleg szerelmes volt apámba,de túlságosan hitt benne,hogy egyszer majd törődni is fog velünk apánk)

17/L

Nem azért, de elég szegényes a választék amit kínálsz.

Az első kb a naplopó selyemfiú, a másik pedig munkamániás.

Szóval a lányok szemszögéből egyik sem jó. Bár a sokat dolgozó emberke azért nagyságrendekkel jobb, mint a papától sokat kapott/örökölt emberke, aki azt hiszi övé a világ és fogalma sincs a pénz valódi értékéről.

Nő vagyok, de ezek közül ha választani kellene, akkor azért választanám az elsőt, mert a "szerelmet" nem lehet pénzért megvenni, mert akkor az már érdekkapcsolat. (Próbálkozott így nálam egy 60 feletti férfi is nemrég, akinek még az ideje is megvolt a pénze mellett, de neki is megmondtam, hogy rossz nőnél próbálkozott, de biztos talál majd olyat, akit pénzzel "megvehet".)

Volt már 2 éves távkapcsolatom, amiből leszűrtem, hogy nekem hús-vér kapcsolatra van szükségem, akinek van rám ideje, mert kvázi "szeretethiányom" van. Az öleléseket az első a hétköznapokban sokkal jobban meg tudja adni, mint a második. No meg, ha annyira munkamániás, akkor nem tartom valószínűnek, hogy minden hétvégén ráérne mással is foglalkozni, mint munkával. 31N

Én a második verziót választanám, és - félreértések elkerülése végett - nem vagyok pénzéhes p*csa. Engem egyedül az érdekel, hogy a fiú okos legyen. Ha a pacák 25 évesen is lopja a napot tanulás, szakma vagy diploma nélkül, valószínűleg (szellemileg) lusta mint a bűn, vagy nincs túl sok gógyija. Leginkább azért imponál nekem a 2. férfi, mert mellette sokkal inkább el tudnám képzelni a jövőmet meg a családomat is. Hozzáfűzöm ezt nem jelent semmit, ha az illető egy bunkó paraszt. :)

Egyébként a barátom egy újságíró havi 90 ezres fizetéssel, és szinte éjjel-nappal dolgozik. Izgat engem a kereslete? Nem. Okos? Igen. Szerelmes vagyok belé? Kegyetlenül.