Természetes ismerkedéskor a vita? Vagy ezzel eltaszítom? Lányok ti a könnyű vagy a nehéz esetet szeretitek?

Nem, nem az. Szerintem nincs olyan ember aki egy durcás ötéves szellemi szintjét keresi a potenciális partnerben.

Ha már az első randikon konfliktus van, az nálam azonnali válóok...ha valaki nem tud anélkül nem eggyetérteni valamiben, hogy kiakasztana, akkor mi lesz később amikor már nem teper értem?!

Félreértés ne essék, a kiakasztás/konfliktus és a kultúráltan/udvariasan eggyet nem értés között óriási szakadék van.

Az meg kifejezetten intő jel, ha valaki láthatóan keresi a konfliktuspontokat, addig szekálja a másikat amíg rá nem lel valami kritikus pontra, vagy nekiáll szőrszálhasongatni meg kukacoskodni.

Az ilyen ember verbális síkon kb. annak a típusnak a megfelelője, aki már az első találkozáskor szorongatja, kéretlenül tapizza a másikat, abban a reményben hogy ettől az agresszív rátelepedéstől a másikból majd előbújik az általa vágyott rabszolga lélek... (az ilyen dinamikaához pont hogy az ellentétes irányba kéne próbálkozni, és bizalmat felépíteni. Ha a másik azt látja hogy már egy kávéházi randit se tud a másik normálisan végigülni, nem az lesz az első gondolata, hogy rábízza magát).

Most nem tudom te mit akarsz a későbbiekben a másiktól, ha már kapásból támadod. Nehéz esetnek lenni nem vonzó. Az ilyesmit elnézi az ember a párjának, amennyiben ez valami kórkép eredménye, és a másik láthatóna próbál ember módjára viselkedni. De az, hogy valaki direkt rájátszik erre a fúria jellegre, meg előadja a nagybeteget, és ezzel takarózva fojamatosan verbálisan bántalmazza a párját, már egyáltalán nem ez a kategória.