Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Randizás » Még nem hevertem ki a párom...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Még nem hevertem ki a párom halálát. Jó vagy rossz ötlet új kapcsolatba belevágni?

Figyelt kérdés

1 éve és 3 hónapja váratlanul meghalt a párom. 28 éves volt, és mi úgy hittük, teljesen egészséges, de egyik reggel nem ébredt fel. Rejtett szívprobléma.


4 éve voltunk együtt, 2 éve együtt éltünk. Együtt terveztük a jövőnket, nagyon jó volt a kapcsolatunk, 4 év alatt kizárólag apróságokon kaptunk össze rövid időre. Ő volt az első barátom, vele volt az első csók, első együttlét, első minden... Az imádott szerelmem és egyben a legjobb barátom.


Borzasztóan kiborultam, amikor meghalt. Az első időszakban semmit nem tudtam kezdeni magammal, majd a családaim, barátaim és a pszichológusom segítségével mára eljutottam addig, hogy rendesen élem az életem, tudok mosolyogni, nevetni, újra eljárok a barátnőimmel, van rendszeres hobbim. De még mindig szörnyen fáj a barátom hiánya, minden nap sírok miatta, főleg esténként, lefekvés után. Napközben is képes vagyok bármikor elbőgni magam, ha eszembe jut egy kedves emlék, vagy egy közös hülyeségünk, vagy akármi.


Egészen mostanáig nem tudtam más férfiakra gondolni, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy mással legyek együtt. Sőt még most sem tudom. A barátnőim viszont győzködnek, hogy nyissak megint a férfiak felé, hiszen még csak 25 éves vagyok, nem élhetem le magányosan az életem.


Van egy férfi, akit néhány hónapja ismerek, és pár hete egyértelműen közeledik felém. Sokat beszélgetünk. Más típusú férfi, mint a volt barátom (kicsit idősebb is), de sok közös van bennünk, nagyon kedves, udvarias, és nagyon jókat tudunk beszélgetni, nevetni. Vonzónak is tartom.


Most elhívott vacsorázni, és nem tudom, mit csináljak. Tudja, mi történt a barátommal, és mondta, hogy nem akar semmit erőltetni, siettetni, és megérti ha nemet mondok. Gondolkodási időt kértem, megköszöntem a meghívást.


Korrekt lenne vele úgy randizni, hogy közben még a volt barátom miatt sírok esténként? Várnom kellene még a randizással? Igaza van a barátnőimnek, hogy csak akkor tudom elengedni az első barátomat, ha új kapcsolatom lesz?


Ti mit tanácsolnátok? Én csak azt érzem, hogy kettészakad a szívem, most is bőgök...


25/L


2015. szept. 26. 20:51
 1/4 anonim ***** válasza:
65%
részvétem! szerintem csak barátkozz a sráccal! ez a szörnyűség megtörtént és túl kell lépnek rajta az élet megy tovább fiatal vagy még!
2015. szept. 26. 21:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 opened paradise ***** válasza:
92%

Szerintem a legjobban egy új emberrel tudunk felejteni,de ez más...

Első szerelem,nem is rövid,ráadásul egy tragédiával végződött,tehát lezárni sem tudtad rendesen.

Ha azt érzed,hogy annyira megmozgat,akkor menj el,de szerintem ez még nincsen.

És az korrekt dolog volt tőled,hogy nem titkolózol előtte.

2015. szept. 26. 21:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
Őszinte részvétem.Velem sok rossz dolog történt már,de ettől szomorúbbat el sem tudnák képzelni,ami emberrel történhet.Szerintem menj el arra a vacsorára,a többit majd meglátjátok.
2015. szept. 26. 23:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Őszintén sajnálom, ami veled történt. 1 év 3 hónap alatt már nagyjából lezárul a gyászfolyamat, de elfelejteni SOHA nem fogod, ezzel bizonyára tisztában vagy.

Pótolni senki nem fogja tudni a barátod... de nem áshatod el magad. Az természetes, ha egy új kapcsolat még ijesztő, hidd el, akkor is az lenne, ha nem történt volna ez a tragédia, csak nem ennyire. Mindenki érez bizonytalanságot egy-egy új szituációban, amikor még nem ismeri eléggé a másikat, nem tudja, mire számíthat tőle.


Nekem "csak" egy komoly csalódással a hátam mögött kellett újra belevágni az ismerkedésbe, és így is féltem piszkosul az új kapcsolattól. De apránként, lépésről-lépésre sikerült átlendülni minden kezdeti nehézségen. Sokszor éreztem, hogy nekem ez nem megy, de aztán vettem egy mély levegőt, és belevágtam... az első randiba, a másodikba, az első együttlétbe, aztán hogy elhívjam magamhoz (az ment a legnehezebben), vagy több napot töltsünk együtt. Minden egyes lépésért meg kellett küzdeni - magammal. De minden egyes küzdelemben erőt adott, hogy "ezt is megoldottam", és ezek a sikerélmények vittek tovább, egyre nagyobb önbizalommal.

Egyszer el kell kezdened randizni... és bármikor is lesz, az első lépés nehéz lesz. Két év múlva is.

Tudod, minden út az első lépéssel kezdődik...

2015. szept. 27. 00:36
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!