Vonzás törvényével jöttetek már össze az általatok "kiszemelt" emberrel?

# 10: Érthetően írtad, és végül is működhet.

Ha belegondolok, így jöttem össze a párommal... bár mi már addigra ismertük egymást, tudtam, hogy milyen a személyisége, mik a vágyai, még a hibáit is ismertem. :)

Aztán egy alkalommal kettesben találkoztunk "átbeszélni valamit". Én akkor úgy mentem, hogy bármi lehet, de úgy voltam vele, hogy nem akarok mindenáron összejönni vele, hanem inkább figyeltem magam, hogy érzem magam vele kettesben, és hogy annak alapján lehet-e köztünk bármi. A találkozó végén úgy jöttem el, hogy "őt akarom!". Mint utóbb kiderült, benne is megindult valami, így aztán a következő találkozónkon össze is jöttünk és azóta is együtt vagyunk. Életemben nem volt még ilyen jó kapcsolatom. :)

Nem tudom, hogy pont erről beszél-e, de leírom.

Még középiskolában volt egy srác, akire rá voltam kattanva. Minden este úgy feküdtem le hetekig, hogy elképzeltem, hogy átölel/a karjaiban tart, hogy vele vagyok. Aztán szépen összehozott a sors vele. :) Érdekes, hogy PONT ugyanúgy ölelt, ahogy elképzeltem. ;)

Azóta sem történt ilyesmi, bárhogy is próbálkozom. :S

Nem tudom hogy ez az elme ereje volt-e vagy sem, lehet csak a sors akarta így, de azért elmesélem :)

Nekem is volt egy kiszemeltem, bár tisztában voltam vele hogy komoly kapcsolat nem alakulhat ki közöttünk több ok miatt sem, csak alkalmi, de nem is vágytam többre mert még fiatal voltam. mondhatni belezúgtam. Rengeteget álmodtam vele, és folyton olyan emberekkel találkoztam akik ismerték, pedig másik városban voltam, és nem is olyan közel. Az ezután nyáron találkoztunk, és egy rendezvényen összegabalyodtunk de a világon nem gondoltam volna hogy ez megtörténik. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, és mondhatni szeretem. sokat gondoltam rá és én is próbáltam "bevonzani".

szerintem ez is személyiség függő, ha egyszer nem jövök be valakinek csinálhatok én akármit, ha nem kellek neki akkor így jártam. fordítva ugyanez igaz.