Fiúk/férfiak, akik már évek óta tartós, boldog párkapcsolatban éltek, hogyan jöttetek össze a barátnőtökkel?

Visszagondolva egy tök béna volt a sztori.Egy hónappal azelőtt lett vége egy 3 éves kapcsolatomnak,friss diplomásként ,álláskeresőként egy elég fura élethelyzetben voltam,gőzöm sem volt,hogy a volt szerelmem elvesztése után hogyan találok újra valakit.

Augusztus 20.-án buli volt a kisvárosban,ahol élek,és én valami költöztetés félében segítettem az egyik barátomnak,majd szakadt munkás ruhában még fordultam pár kört a város központjában az autóval.

Egyszer megpillantottam egy 10\10-es szőke,kékszemű szuperbombázót,akiről azt feltételezi az ember,hogy szóba sem áll velem.Két csúnyácska barátnőjével ült egy padon,és én erőt vettem magamon,megálltam a járgánnyal a csajszik előtt,kiugrottam és valami olyasmit mondtam,hogy szeretnék vele másnap találkozni ugyanott,mert akkor totál lepukkant szerkóban voltam.

Max.3percet beszéltem és leléptem.

Aznap persze nem tudtam aludni.

Másnap egy rózsacsokorral vártam azon a helyen,abban az időpontban és megjelent a lány a barátnőivel.

Beszélgettünk és kiderült,hogy a barinők dumálták rá a találkára és ő egy otthon ülő típus és az anyukája beszélte rá,hogy 20.-án sétáljon a csajokkal.

A rózsát a barinői lenyúlták és én az autót otthagyva hazakísértem a csajszit a városon át(este mehettem vissza érte)és ez szimpi volt neki.

Ez volt 15 éve,azóta együtt vagyunk,11 éve házasok.

Első, ez nagyon aranyos történet :)

Kérdező, remélem nem baj, hogy nőként válaszolok, de végülis, ha a férfi megismerkedik a barátnővel, akkor a barátnő is megismerkedik a férfival, remélhetőleg ugyanolyan körülmények között :)

Egy kolis buli volt. Utólag mondta, hogy egyébként majdnem nem ment el, egy öt éves kapcsolatának a vége után lábadozott éppen, túl volt már pár sikertelen randin, de egy közös barátunk rábeszélte, hogy jó lesz ez, jöjjön csak, hátha megismer valakit (ebben megjegyzem, erősen kételkedett). Ő egyébként nem lakott a kollégiumunkban, de arra a rendezvénysorozatra, amit tavasszal tartottak, külsősök is nyugodtan jöhettek. A közös barát tehát bemutatott minket, majd szépen magunkra is hagyott, bográcsost főztünk, és abban segédkeztünk. Egész nap elvoltunk egymással, folyton beszélgettünk, gyakorlatilag az összes többi résztvevő megszűnt a számunkra, nagyon minimálisan foglalkoztunk a környezetünkkel. Ittunk rendesen is, estére már mindketten részegek voltunk, mint az ágyú (nem szép dolog, tudom, de azóta már feleannyira sem bírom a piát, ha ez bárkit megnyugtat :D ). Aznap nem történt semmi, mert egyébként nekem pasim volt abban az időben, de az a kapcsolat amúgy is a végét járta, többek között ezért sem hívtam meg erre a bulira. Másnap délelőtt én jócskán szidtam (a jelenlegi párom), mert este azzal búcsúzott, hogy majd Facebookon felvesz az ismerősei közé, és majd tartjuk a kapcsolatot. Én kb egész éjjel nem aludtam, csak be voltam sózva miatta, reggel első dolgom volt, hogy nézzem, történt-e valami, és nem, semmi. Kb 11-ig bírtam türelemmel, akkor bejelöltem én ismerősnek (kicsit egyébként ki is hagyott a szívem, mert akkor láttam, hogy idősebb, mint ahogy én azt hittem), de nagyon izgultam, mert féltem, hogy mégis, mit fog rólam gondolni, meg egyébként is, vajon mennyire gondolta komolyan az előző napot? Olyannak tűnt, mint aki valóban jólelkű, nadehát ezt egy napnyi ismerettség alapján mégis, kiről lehet megmondani? Szóval, bejelöltem facebookon, egyből vissza is jelölt, és akkor tűkön ülve vártam, hogy írjon, amit természetesen nem tett meg (utólag tudom, hogy másnaposan fetrengett két szinttel alattam, a közös barát szobájában, és félálomban visszajelölt, mert csipogott a telefonja, majd aludt tovább). Időközben találkoztam az akkori pasimmal, akinek elmondtam az előző nap eseményeit, hogy van ez a srác, aki nagyon mély nyomot hagyott bennem, stb, stb, szóval szakítani akartam. Amibe valamiért nem akart belenyugodni, felvetette, hogy legyen nyitott kapcsolatunk. Nem akartam egy másfél éves kapcsolatot egy bizonytalan, egynapos ismerettség kedvéért eldobni, szóval beleegyeztem, minden fenntartásom ellenére. Másnap még mindig nem írt a jelenlegi párom, szóval kissé felpaprikázva magam, írtam neki egy hosszú üzenetet arról, hogy átvert engem, azt ígérte, majd jelentkezik, de mégsem tette, és hogy lehet ilyen hazug meg stb. Egyből visszaírt, és elkezdtünk beszélgetni, és minden olyan tökéletesen ment magától, mint ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. A nyitott kapcsolatra hivatkozva elmentem vele randizni (ezt már magától hozta fel), nem történt itt sem semmi ugyan, de már tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, ha így folytatjuk. Közben párszor találkoztam az exemmel, nem tudtam megcsókolni, lefeküdni vele ("fáj a fejem" kifogás életemben első és egyelőre utolsó használata), amikor megölelt, akkor az új srácra- mit srác, meglett férfi!- tudtam gondolni. Egy hét ismerettség után feküdtünk le először, a harmadik randinkon. Rögtön másnap egyből véglegesen szakítottam az exemmel, semmi értelme nem volt nyitott kapcsolatosdit játszani, én már hetek óta nem akartam vele lenni, csak féltem kimondani a végét. Szóval, szakítottunk, és innentől kezdve egymást teljes egészében felvállalva, nyíltan elkezdtünk randizgatni, ismerkedni, járni. Nagyjából egy hónapra rá költöztünk össze, két hónapja megkérte a kezem, jövő májusban esküvő :)

Csúnya történet, közel sem olyan aranyos, mint az első válaszolóé, de mégiscsak az enyém (miénk). Mindez már lassan 3 éve történt, nem érzem azt, hogy bármiben is rosszul döntöttem volna- talán csak az, hogy nem szakítottam korábban az exemmel. A tökéletes társat találtam meg a személyében, még ha a leírás alapján egy nemtörődöm és taktikázó iszákos képe alakult ki- tévesen.

23 vagyok, a vőlegényem 30- 20 évesen még aggódtam, hogy egy 27 éves mégis mi a nyavalyát akar egy magamfajta kis csitritől, de mára ez alaposan tisztázódott :D