Milyen volt a legrosszabbul sikerült randitok?

Nekem közel sem a legrosszabb volt, de inkább elég "vicces".

Ha nem gond, leírom. :)

21 éves lány vagyok. Annyira megtetszett az egyetemen egy srác, hogy ilyen még nem történt velem soha. Sajna élőben nem volt esélyem oda menni, mert családdal volt ünnepségen.

Megtaláltam facebookon, láttam, hogy műveltnek tűnik és széles az érdeklődési köre. Bejelöltem.

Hát nem jelölt vissza. :D Vártam egy hónapot, utána ráírtam. Elkezdett velem beszélgetni, majd semmi.

Engem annyira megfogott, hogy végül elhívtam találkozni, és nagyon boldogan bele ment. Hát először késett és még én hívtam fel merre van, mire közölte, hogy ő írt nekem facebookon, hogy késik. Nem tudom miből következtetett arra, hogy nekem van mobilnetem. :D Kb. az egész találka arról szólt, hogy én kérdeztem meg tartottam szóval őt egyfolytában, ő meg válaszolgatott. Aztán haza kísért egy darabon. Majd ő hívott el magától második randira, de ott is én tartottam szóval, aztán kb. néha napján beszélünk egy-egy szót. :D

Nem azt mondom, hogy rosszul sikerült, mert büszke vagyok magamra, hogy tetszett és kezdeményeztem, de...:D

Mikor a srác végig fogdosott, a hasam, a combom... kb. ötpercenként rászóltam, nem fogta fel. Míg én a lehető legnormálisabb lelépést terveztem (meg önfegyelmet, hogy ne üssem meg, ha hozzám ér), ő már a következő OTTALVÓS randinkat.

Búcsúzásnál majdnem megcsókolt - akkor viszont betörtem volna az orrát, az biztos -, és még utána három hétig zaklatott telefonon, mélben, fészen, holott megmondtam, hogy hagyjon békén.

Életem első randira volt. (Egyébként nem is volt randim mással, mert 4 éve együtt vagyunk.) Sétáltunk, fagyiztunk, jól éreztük magunkat. Aztán egyszer csak elkezdett közeledni az arcával. Amikor már csak pár centire volt a szája az enyémtől, rémülten kiabáltam fel, hogy "Muszáj?!". Akkor vérciki volt, de csak 16 éves voltam, és fogszabis. Meglepetten válaszolt, hogy "Ja, nem dehogy.", aztán sétáltunk tovább. Így 4 év kapcsolat után jókat nevetünk, ha eszünkbe jut, de akkor a föld alá tudtam volna süllyedni. És szerintem ő is. :D

20N

Utolsó: Ez nagyon aranyos. :D

Azt hittem, vannak durva sztorik is, amik emberekkel megtörténtek, de igazából semmi vállalhatatlan nem olvastam.

Olyan 17 éves lehettem, szerintem életem első "randija" volt. Sík ideg voltam, 0 tapasztalattal a nőkkel, szüzen, mint a friss hó.

2-3 hét msnezés után találkoztunk. Élőben kicsit másabb volt mint képeken, de "nem volt rossz". Nem nagyon találtam a szavakat, tök zavarban voltam. Időjárásról, meg semmit mondó dolgokról beszélgettünk. 1 óra szenvedés után elbúcsúztunk egymástól.

Ezek aranyosak.

Én társkeresőn ismerkedtem meg a sráccal, pár hétig leveleztünk, aztán elhívott egy cukrászdába. Hozott egy kazal virágot, de tényleg ne valami kis szerény csokorra gondoljatok, azt se tudtam, hogyan fogjam, hova tegyem. A cukrászdában aztán megvárta, míg rendelek, aztán kijelentette, hogy ő igazából utálja a süteményt, és minden édes dolgot. Nagyon ciki volt ülni és enni, miközben ő még egy pohár vizet sem kért magának. A beszélgetés közben már éreztem, hogy nem ő lesz a nagy szerelem, a levelek alapján kedvesnek, romantikusnak tűnő pasiról kiderült, hogy a való életben kicsit bunkó. Próbáltam udvariasan elköszönni, de ő erősködött, hogy hazakísér, különben is látni szeretné, hol élek, mert ez sokat elárulna rólam, meg hát "ölbe is venne", ha már feljön. Na, ekkor elmondtam, hogy szerintem nem működne a dolog, köszöntem a találkozót, és távozni akartam. Erre megnyugtatott, hogy ugyan, semmi baj, én sem tetszettem annyira, de akkor a virág árát odaadhatnám, mert marha drága volt, ugye megértem. Most már nagyon vicces, de aznap este a sírás kerülgetett miatta.