Szerintetek igazam volt, jól tettem, hogy kiosztottam vagy túlreagáltam?

" Erre kiosztottam, hogy az elején elmondhatta volna,..."

De hát az elején elmondta!

Vagy neked 2 találkozás már a közepe?

Eddig emésztgette és így döntött.

Még az elején.

Elsővel egyetértek, hasonlót írtam volna én is. A gyerekes nővel/férfival való ismerkedés nem ugyanolyan "egyszerű", mint a gyermektelennel, nem várhatja senki, hogy ugyanolyan legyen. Valószínűleg neki te vagy az első ezen a téren, természetes, hogy kétségei, esetleg kérdései vannak. Ez nem azt jelenti, hogy zavarja a gyerek, csak azt, hogy úgymond tanulnia/tapasztalnia kell számodra evidens dolgokat is, és nyíltan kommunikálni veled az ezzel kapcsolatos érzéseiről, gondolatairól. Ezt meg is próbálta, mégha (érthető módon) döcögősen, nehézkesen is. Nem kiosztani, elhajtani, letiltani kellett volna, hanem meghallgatni, eloszlatni a kétségeit, és segíteni neki. Ő megpróbálta, te nem.

29/n

"nekem az volt a bajom, hogy egy hónap kellett neki, hogy ezt elmondja" - de ez miért baj? Mégis mit és hogyan mondott volna addig úgy, hogy láthatóan ő sem volt még teljesen tisztában a problémával?

"mikor én kimondtam, hogy hagyjuk ezt az egészet, akkor állt elő azzal, hogy milyen konfliktusok lehetnek" - hát persze! Ne haragudj, ha okoskodónak tűnök, de ez is olyan logikus... ezzel, hogy kimondtad, hogy hagyjuk, ott helyben rákényszerítetted, hogy hirtelen szavakba öntse azt, amit valószínűleg még magának sem tudott tisztán megfogalmazni. Nyilván hebeg-habog erre valamit az ember, megpróbálja kimondani, ami benne van, de egy ilyen helyzetben biztos, hogy nem pont úgy, és nem pont azt fogja mondani, ami van. Emellett meg nyilván arra is próbált odafigyelni, hogy ne bántson meg téged.

Értem, hogy mi motivált, hogy érezted, hogy "valami nem kerek", ez nyilván zavart, és ki akartad szedni belőle, hogy mi a baj. Aztán - a feljebb vázoltak miatt - gondolom a pasi is szerencsétlenül fogalmazott, benned pedig alapból felmerült már, hogy a gyerek zavarja... innentől egyenes az út az általad leírt szituációhoz. Az a helyzet, hogy - kissé egyszerűsítve - ez egy sima félreértés volt, semmi több. De mostmár mindegy... ha elfogadsz egy tanácsot, én azt javaslom, legközelebb próbálj türelmesebb és nyitottabb, sőt, empatikusabb lenni.

Ez így nem jó, ha ügyes vagy az első beszélgetés alatt kiderülhetett volna, és ha randira hív akkor tudod, hogy nem zavarja a dolog, egy két randiból meg megismerhetted, volna hogy az a fajta aki csak szexe hajt vagy komoly kapcsolatot akar. Ha pedig zavarná a gyerek akkor el sem hívott volna.

De így már azt a látszatot keltetted, hogy azonnal az övé akarsz lenni gyerekestül meg miden csak annyit kell mondania és eljátszania, hogy komolyan akar téged.

Én megértelek, mert voltam hasonló helyzetben! Neten ismerkedtem meg egy férfival, első pillanattól kezdve nyílt lapokkal játszottam, minden körülményem tisztázott volt, az is, hogy van gyerekem. Mi találkoztunk is, viszont utána kezdett el nagyon távolságtartó lenni. Azt hittem, nem jöttem be neki... aztán utólag bevallotta, hogy ő már a találkozónk előtt tudta, hogy az én életkörülményeim számára nem felelnek meg, nem tudná felvállalni a gyermekemmel való együttélést, csak azért akarta a találkozót, mert nagyon kíváncsi volt rám.

Egyrészt értékeltem az őszinteségét, másrészt viszont dühített, hogy az időmet rabolta, hiszen heteken át beszélgettünk, órákig beszélgettünk a találkozón és ő mindvégig tudta, hogy nincsenek távlati céljai.