Ezek után mégis mit gondoljak?

Nem tudhatod, hogy ami gyerek korában történt vele, az rá mennyire volt mély hatással és pontosan milyen nyomokat hagyott. Lehet, hogy kicsit erős volt, hogy már meghaltak a szülei, de lehet, hogy számára például az apja halott, mert annyit sem jelent neki, pláne, ha így bánt velük.

Én ezt rábíznám, mert nem voltál ott, nem tudhatod, hogyan élte meg a dolgokat, miket kellett tennie, hogy az anyját megvédje!

Ő magát nézd és azt, hogy milyen veled. Az, hogy ő a kollégájának nem akarta részletezni mi történt, és az egyszerűbb megoldásnak látta, az egy dolog. Attól feléd az érzései még ugyanolyanok maradtak, ha nem erősebbek, most, hogy nem érhet el.

Én nem ítélkeznék, hisz lehet, hogy még neked sem mert mindent elárulni, annyira szégyelli a dolgot, így aztán végképp nem tudhatod, miért mondta ezt.

Az én szüleimnek nagyon mélyre kellene süllyedniük ahhoz, hogy inkább azt mondjam, halottak, mint hogy meséljek róluk. Véleményem szerint ne ez alapján dönts, hisz nem tudhatod mi történt pontosan.

Én mindenképp adnék még neki egy esélyt. Tényleg durva, amit állított, de lehet, hogy ha tudnánk az igazságot, akkor azon is pont ennyire "kiakadnánk", hogy Te jó ég, hogy tudta ezt elviselni.

De ha nem tudod eldönteni, mi történt, ülj le vele és kérd, hogy mesélje el, mi is történt, mi volt az, ami miatt ilyen dolgot állított. Lehet, hogy Te is meglepődsz majd az igazságon.

Adj neki egy esélyt! Lehet, hogy megéri! Vagyis, sztem veszíteni valód nincs! Még akkor is mondhatod, hogy köszönöm, de én ilyen után nem kérek belőled többet, mert nekem ez sok volt.