Lányok, nők, hölgyek! Hol és hogyan kezdeményezzen valaki?

Iskolában, egyetemen, munkahelyen (bár ennek megvan a hátránya is) kulturális eseményen, hobbi közben, tágabb baráti körben, buliban, egyéb rendezvényeken. Esetleg vonaton vagy repülőgépen, de ott fennáll az a veszély, hogy zaklatásnak vesszük. De egy kedves mosoly,két mondat még nem zaklatás, csak ha valaki nem veszi a jeleket hogy nem akarunk épp beszélgetni.

Utcán szerintem hülyeség.

Az elmúlt pár hónapban előfordult velem hogy facen random bejelölgettek pasik akiket még az életbe nem láttam. Nem jelöltem vissza. Erre elkezdtek nekem írogatni, az egyik teljesen normálisan hogy szimpatikus vagyok neki, szívesen megismerne. Ezeket engedélykérésekbe rakja nekem a messenger. Nem néztem meg, gondolkodás nélkül kitöröltem. A másikkal még csak közös ismerőseim se voltak, s egy profilkép tehát lehetett egy öreg bácsi vagy egy tini is. Ő annyit hogy találkozni akar, mikor, hol azt rámbízza (ezt sem nyitottam meg csak úgy nyitatlanul láttam). Szintén gondolkodás nélkül töröltem. Hogy miért? Lehet nem túl kedves de én ezt nagyon utálom. Vadidegenek, még csak látásból sem ismerem, nem is találkozhattunk de valahogy megtalál és rámír.

Másenne ha egy ismerősöm írna rám akit pl rég nem láttam, de tudom ki, neki visszaírnék, nem ügy.

De egy vadidegen , aki bárki lehet, honnan tudhatom hogy milyen ember csak random megtalál és elkezd ilyeneket írogatni...nekem ez rettentően ellenszenves. És a legtöbb ember nem szereti. Nem javaslom, nem látom értelmét, ne így kezdeményezzen az ember. Én se támadok le vadidegeneket.

És mielőtt meg valaki elkezdi hogy a nemtudom milyen jó hapsinak visszaírtam volna, NEM. Nem írogatok idegeneknek.