Normális dolog, hogy a barátom azért szakított velem mert levágattam a hajam?

Nem, nem normális.

Gondolj bele, hogy ha neki van/lenne szakálla, és a te megkérdezésed nélkül leborotválja, akkor te szakítottál volna? Nyilván nem. Legfeljebb megmondod őszintén, hogy így jobb vagy kevésbé tetszik.

Az ilyenért egy percig se kár, aki azon az ovis szinten megmaradt, hogy a lányoknak hosszú haja van és szoknyát hordanak. 🙄

En abszolút hosszú haju parti vagyok, ez tetszik, a rovid nem.

En rossz neven vennem ha a bnom nem mondana meg hogy vagatni akar belole es csak ugy beallit rovid hajjal.. Kompromisszum kész vagyok, velem lehet beszelni es meg csak meg sem tiltanam hogy vagasson belole, de akk egyezzunk meg egy. Koztes megoldasban, pl vallig.

Cserebe nyilvan o is beleszolhat az en frizuramba, nem leszek egyik naprol a masikra sem tar kopasz es nem novesztek hosszú hajat 3evig.

Szerintem egy normalis kapcsolatban valahogy igy mukodik.

Nem, nem normális. Ha csak haragudna, amiért nem szóltál neki előre, még érthető, de ebben az esetben a hajad elvesztése nagyobb traumát okozott neki, mint a te elvesztésed, ami elég szánalmas. Nem kár érte.

Rendben van, ha valakinek ez, vagy az nem tetszik, de azt értelmes ember megbeszéli a párjával, kompromisszumot köt, ha szereti.

Naa, most képzeld el, hogy két gyerek után vágattad volna csak le... 😃

Szerintem sokkal jobb, hogy már fél év után kiderült, nem illetek össze 🙂

Szerény véleményem szerint ez egy nagyon tré ügy.

A srác részéről ez a fajta "problémakezelés" abszolút dedós - már ha ezt lehet bármilyen szinten annak nevezni. Annak ellenére mondom ezt, hogy megrögzött hosszúhaj-párti vagyok. Az ILYEN reakciót akkor sem tudom felnőttesnek tekinteni, a legkisebb mértékben sem. Az ilyet nem tudom felnőttszámba venni. A lépés a részéről gyerekes, éretlen, és nagyon szánalmas volt. Csatlakozom az előttem szólókhoz: Vigasztaljon a tudat, hogy legalább időben bukott ki, milyen egy szánalomhalmaz.

A helyében biztosan nem tettem volna ilyet, bár valószínűleg azért megjegyeztem volna, hogy ez a haj nekem nagyon nem jön be, még szoknom kell, és azért legközelebb kérdezz meg engem is. Nem azért, mert kontroll alatt akarok tartani bárkit, hanem mert a bubifrizurától a falnak megyek, és szexuálisan jóval kevésbé vonzódom egy ilyen hajú nőhöz, mint egy hosszú hajúhoz. Már valahol írtam, de őszintén, a szó pozitív értelmében irigylem azokat a srácokat, akiknél ez nem számít. Sajnos én nem ilyen vagyok, nem tehetek róla, nem tehetek ellene.

Plusz képzeld csak el a szitut: Tegyük fel srác nem szól semmit, nem szakít, se pozitív se negatív véleményt nem mond. Este próbálnátok összebújni, a srácnak meg az istennek sem akar "felállni a rendszer". Nem lenne ez jó neked sem, neki sem. Te frusztrált leszel, nem érted mi a baj, a srác meg pontosan tudja, de most hogyan mondja el neked, amit nem lehet?

Félreértés ne essék: Nem akarom felmenteni. Nem is lehet. Az ilyen viselkedést nem. Jó, hogy lekopott rólad, mert az igazán súlyos helyzeteknél is jó eséllyel csődöt mondana. Oldhatnál meg mindent egymagad. Viszont a legközelebbivel próbáld meg előre megbeszélni az ilyesmit - mik a preferenciák, mik a fájdalomküszöbök. Ha megvan az elhatározás, akkor szerintem közösen keressetek olyan frizurát, ami tényleg mindkettőtöknek tetszik (de legalább is nem mentek a falnak tőle).

All in all az eredeti kérdésre visszatérve: A szakítás, meg ahogy megtörtént, az nem normális dolog. A legkevésbé sem. Mi "hosszúhajasok" viszont nem szeretjük a meglepetéseket. Arra ott a kinder tojás... :D

Fel a fejjel, jön majd jobb! :)))