Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lehet feldolgozni azt hogy a gyerekedet csak láthatod?
Megtettem azt amit már "régota" meg kellet volna tennem. Szakítottam a baratnőmmel akivel van egy 10 hónapos kisfiunk.
Férfiként(31) életemben először voltam olyan helyzetben hogy én gondoltam úgy hogy ez a kapcsolat menthetettlen. Volt párommal amikor megismerkedünk 5 éve egy álomnak indult igaz majdnem 2 évig csak összejárogattunk és egymásba szerettünk. Volt pár kapcsolatom és kimerem jelenteni hogy a legtöbbe én voltam a főképp a hibás hogy vége lett de itt és most nem. Úgyéreztem hogy ő az igazi, én pedig a dominanciából kezdtem engedni. Eljött az idő amikor ő is én is a baba tervezésről beszélgetni kezdtünk és onnantól kezdődtek a bajok amint terhes lett. Félreértés ne essék egy csoda volt neki is es nekem is , amikor megtudtam kb 6 órára elmentem sétálni az örömömbe!
De itt kezdődött maga a pokol.
Olyan szinten eltávolodott tőllem hogy ha a közelébe mentem már attól kikeszült , amikor munkából hazajöttem egy köszönést nem engedett meg magának , szó szerint semmibe nézett, 1 ölelés , 1 puszi , 1 érintés szex??? Azóta semmi.
Sajnos ez kegyetlenül sok volt nekem de birtam mert tudtam hogy terhes így 1 dolgot tehetel befoghatom a számat és kibirom ezt az időszakot.
Megszületett a kisfiam , eletem legboldogabb napja volt viszont semmi sem változott ( es itt most nem az első időszakról beszélek amikor nyitott szemmel nezed 0-24 be a gyereket ) már 19 hónapja csak tűrök és csendben vagyok és olyan dolgokról hogy "beszéljük meg" már teljesen leadtam mert nem lehet , olyan szinten hogy ha szóba hozok egy dolgot hogy nem akarsz megölelni? Vagy megpuszilni? Vagy minimalis dolgok akkor mar megy a kibújás.
Ezt tenyleg komolyan írom! Szó szerint arra vagyok jó hogy dolgozni járjak es fizessek mindent és amikor hazaérek akkor egy vadidegen lakótárs fogad.
Nincs OK , egyszerűen a gyerek lett csőlátásban a minden.
Védőnő behívott külön és megkérdezte hogy mi a helyzett otthon ismert minket jóideje és látta hogy nagyon elhidegült.
Jelen pillanatban ott tartunk hogy 1-2 naponta hívtam fel a figyelmét hogy ezt már nem birom lelkileg sem fizikalisan amit művel és el fog veszíteni.
19 hónap után elveszített, de a kisfiam nem.
Egy részről boldog vagyok mert az életem egyik ha nem a legnagyobb csalódasán mint ember túlvagyok ezért boldog vagyol, és ha tehetném soha többet nem is kivánnám látni ( de mivel a gyerekem anyja így fogom) másrészt a kisfiam akit egy boldog családba szerettem volna felnevelni ezt nem adhatom meg , maximum csak annyit hogy boldognak tűnök és képmutatok hogy minimalizáljam ezt a dolgott, emiatt nagyon nagyon kegyetlenül rosszúl érzem magam....
Az amit az elmúlt majdnem 2 évben csinált velem a volt párom van bennem tüske... hatalmas de ott van az is hogy a gyereket jól neveli gondoskodó és azért mert nekünk volt bajunk még akkor is ha az ő hibája mert nem látta hogy ahhoz hogy ez működjön ahhoz egymással is kellene foglalkoznunk , nem akarok a gyereknek sem civakodást és nem akarom elszakítani sem tőlle.
Így egyenlőre amíg ennyire picike csak láthatom.
Kérlek nyugtassatok meg hogy ez ilyenkor normális hogy ennyire rosszúl érzem magam és egy idő után vagy mashogy vagy enyhül vagy jobblesz de most nagyon rosszúl vagyok belül miközben megkönnyebbültem hogy kitudtam.mondani hogy vége.
válasza:Keresgélj szülés utáni depresszió témakörben a neten, hátha megtalálod a barátnődre is jellemző tüneteket. Sokszor már a terhesség alatt jelentkezik. Ha úgy látod, hogy erről van szó, akkor érdemes lenne szakemberhez fordulni, és megpróbálni megmenteni ezt a kapcsolatot.
Ha nem hajlandó belátni, hogy probléma van, akkor viszont nincs értelme maradni. Tesómék már két éve élnek így, kívülről ők a mintacsalád, de négy fal között hatalmas bajok vannak. Most ott járnak, hogy egy-egy veszekedés alkalmával képesek szétverni a fél házat.
Ezen nem segít az, hogy a férfi is takarít, mos, főz, neveli a picit, mert a sógornőm nem engedi neki, hogy csinálja. Hatalmas hiszti van abból is, ha tesóm elindít egy mosást, az meg, hogy esetleg megfürdesse a kicsit már lehetetlen kategória náluk. Olyan feszültség van a levegőben, hogy el sem merek menni hozzájuk, mert görcsbe rándul a gyomrom is abban a házban. Változtatás nélkül így nem lehet élni, mert megbolondult.
válasza:Rémlik Kérdező, hogy tőled volt már Kérdés, akkor ugye a kapcsolatot akartad helyrehozni.
Hosszú távon jó lesz így. Mást nem tudunk tanácsolni, mint hogy tarts ki. Látogasd a fiad, amilyen gyakran csak tudod :)
Amúgy az asszony nem szenved szülési depresszióban? Vagy mentálisan hogy becsülöd meg, milyen az állapota?
Sajnos igen ... ilyen olyan formaban de már sok sok hónapja irogatok ki és akkor még barmi áron de javítani akartam és a hónapok alatt szépen tönkre is mentem ebbe... honapok kb 19 20 hónap.... és itt most nem arról van szó hogy nehéz idöszak vagy sem a saját annyira csőlátásba ment át hogy a saját fiamat 6 honaps korában vihettem el a házkörül egyedül sétálni.
NEM mint ember ez a nő már nem érdekel, nem érdekel hogy 5 év után makd kitisztul és helyrejön 1 apró részletet se látot hogy én ebbe mennyire tönkrementem . Most már csak a fiam érdekel és ennyi. Az anyjától pedig ő miatta nem szakítom el mert tudom hogy ez a babának milyen trauma lenne, tudom hogy jó anya én meg jó apa vagyok de az anyja nem lehetek helyette nem is tudnám helyetesíteni, csak ő már anya semmi más.
15#
Amit leírtál szóról szóra igaz...
Nagyábból minden elhangzott ezek közül és nem volt olyan hogy ne tegyek ezek ellen minden eszközzel.
Egy darabig bírja az ember de 1 dolog amit mindig is mondtam neki a dicsereteken kívül minden szép mellé. Hogy azért mert terhes attól meg bunkonak nem kell lennie és az a szint amikor munka után hazajövök és egy köszönés nem vár otthon ( cserébe hihetetlenül nagy erővétel mellet mindig mosolyogva jöttem haza miközben belül sírtam) ezeket nem lehet semmire sem fogni.
Más nő közelébe sem mentem, nem is tudtam volna annyira .
Nem vette észre és sajnos ez a legszörnyűbb hogy ooyan szinten megölt belül hogy nem tudok bízni már benne mindig belegondoltam hogy mi lenne ha ezt tovább bírnám és jönne egy masodik baba és ugyan ezt játsza el...
Annyira széttépet hogy nemhogy benne más nőtől is félek hogy ezt megcsinálja és sosem volt ilyen problémám de már teljesen padlóra vitt ő.
Sosem hittem volna hogy velem ez megtörténik sőt ilyet elkepzelni sem tudtam.
Annó tenyleg nagyon sok anyának a törtenetét hallottam itt ott amott hogy elhagyták , vege lett stb de nem tudta az ember hogy megis miért ... férfi oldal biztos megcsalta , nem akart apa lenni stb stb... most már nagyon máshogy látom ezt a dolgot és biztos vagyok benne hogy rengeteg nő magának köszönheti hogy otthagyák őt mindenféle mentalis kifogások miatt ami möggé 2019 ben nagyon könnyű elbújni.
Ott tartunk már hogy sajnos ha egy anya olyat tesz a gyerekével amit le sem merek írni az emberel 50%a szó szerint lassan már az anyát vedi hogy elmebaja van és csak ez az ok.
Szóval nem :) tényleg leírom mert le kell de sosem gondoltam volna hogy a kisfiam anyjától végre el tudtam szakadni valóságosan és szó szerint a napjaim egyre jobbak és ahogyan sokan itt is leírták régebbi kérdéseimnél
"egy boldogtalan családnál nincs rosszabb! "
Nem tud az ember már mast tenni ha a rokonaitól kezdve a báratnőmig mindenkinek folyton jeleztem de senkit sem erdekelt , erőszakkal meg nem tudom elvinni orvoshoz.
Tenyleg az a legrosszabb az egészben hogy már teljesen mashogy látom a kapcsolati , masik ember felé nyitást eszmeletlenül tönkretett és kegyetlenül félek hogy ez megismétlődik.
17# én kérek elnézést és komolyan amint hazaérek a munkából el is kezdem sajnálni mert teljesen ok nélkül és majdnem 2 év után azt mertem mondani hogy vége.
Jesszus
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!