Nem törődtem eleget a barátnőmmel. Hogyan csökkenthető a lelkismeretfurdalás?

Volt egy több mint 3 éves kapcsolatom. Első komoly kapcsolatom volt egy tapasztaltabb, idősebb lánnyal. Rólam fontos tudni, hogy elég visszahúzódó és tapasztalatlan voltam amikor belekerültem, és egy negatív, passzív, szkeptikus, érzelmeket ki nem mutató családból jövök, megszoktam ezt a légkört. Kicsit bizonytalan is voltam a kapcsolatban mert lassan alakult ki barátságból és sok dologban különböztünk. Szerettem nagyon a barátnőm, támogattam, hűséges voltam, de nem tudtam megfelelően kimutatni a fentiek miatt, passzív és elhúzódó voltam. A barátnőm sokkal többet akart volna találkozni, programozni, én sokat lemondtam, nem voltam rá vevő, így aztán ő is megszokta ezt, és alig csináltunk valamit és neki kevés volt a találkozás de kitartott mégis mellettem. Szakítani is én szakítottam vele mert kihűlt a dolog és nagyon mások voltak a terveink. Alapvetően a szakítást nem bánom, ő azóta talált egy hozzáillő férfit és én jól elvagyok egyedül de azt borzalmasan sajnálom, hogy a kapcsolatban olyan passzív voltam. Sokat fejlődtem közben, most már jóval aktívabb, érzelmesebb és kevésbé komfortzónás vagyok és már látom mennyi lehetőséget hagytunk ki, mennyi élményt szerezhettünk volna együtt, mennyi dologgal mutathattam volna neki hogy szeretem.

Majdnem fél éve volt a szakítás de ez még mindig erősen megvan, úgy érzem elpazaroltam ezt a 3 évet mind a saját, mind az ő életéből, és hogy nem tudok őszintén kapcsolatba lépni mással mert ha aktívan udvarolnék valakinek, azt érezném hogy hamis az egész mert ennek a barátnőmnek nem tettem meg sok mindent pedig nagyon jól esett volna neki.

Volt így más is? Hogy tovább?

23/F