Hogyan lépjek túl a szakításon?

2 hete szakítottam a barátnőmmel, mert furcsán viselkedett már egy ideje és gondoltam egy olyan időpontban látogatom meg, amikor nem voltam "bejegyezve". Sajnos egy másik sráccal volt kettesben. Természetesen nem volt semmi és elakarta nekem is mondani, miután elköszöntek egymástól. Sajnos nagyon nehezen kezeltem ezt és mivel bizalmatlan lennék vele innentől és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy máskor nem találkozgattak úgy, hogy már az első alkalommal is rajta kaptam őket, inkább megmondtam, hogy legyen vége. (természetesen voltak korábban is kisebb problémák, de ez volt az, ahol azt mondtam, hogy így nincs értelme folytatni)

Hosszú ideig együtt voltunk, így amilyen gyorsan történt az egész elválás, olyan lassan tudok átlendülni a szingliségre. Pedig az agyam tudja, hogy jól döntöttem, de a szívem folyamatosan terrorizál és emiatt se étvágyam, se aludni nem tudok normálisan és egyszerűen üresnek érzem magam.

A barátaimmal is időlegesen, amíg együtt vagyok, addig valamennyire kitudok kapcsolni, de amint hazaérek kezdődik előlről. Ez volt az első hosszabb kapcsolatom. Eddig nem éreztem még ilyet.

Amúgy rendezett az életem, egészséges vagyok, nincsenek káros szenvedélyeim, normális a családom, sportolok, felsőfokú tanulányokat folytatok és anyagilag is normális helyzetben vagyok. Még is annyira értelmetlennek érzem a mindennapjaimat azóta, nem tudok örülni semminek.

Aki már volt ilyen helyzetben, hogy ezt érezte, annak mi segített?