Hogyan sikerült feldolgoznotok a szakítást és a csalódottságot?

Szakítást amikor beláttam h nem működik és meghoztam egy döntést okkal azt idővel ill egy új szerelemmel.

Ami nekem keményebb dió, ami nem szakítás hanem kihasználás és becsapás még nem sikerült feldolgozni.

Magamra koncentràltam, meg màsok problémàira. Ez kivàlóan elterelte a gondolataimat. Itt gyk-n egy fiatalabb csajnak egy szakítàst, egy idősebbnek a vàlàst segítettem àtvészelni.

Aztàn mikor ők kifújtak (ugyebàr ideiglenes a mandàtum ilyen esetben), úgy elkezdtem kb az összes hobbimmal foglalkozni, kicsit komolyabban (új projektek).

Amit az utolsó írt ez nekem is nehéz. Viszont ha kontakba maradtok úgy meg nem lehet lezárni és túllépni rajta.

Sőt sztem inkább onnan lehet tudni, hogy ténylegesen sikerült vlkit elengedni, hogy már nem vágysz rá, hogy tudj róla, hogy beszéljetek. Hanem semleges, már nem érdekel.

Én sem vagyok még túl rajta, de az idő segít. Minél több idő tellik el nélküle, annál jobban hozzászokik az ember a hiányához, már az lenne fura ha ott lenne mellette. Aztán ezek mellett a hiánya is csökken majd, másra kezd koncentrálni az ember, szép lassan belátja hogy jobb így, és elengedi, tovább lép, mert nem lehet örökké abba kapaszkodni ami nincs.

Igen, az elengedés fáj, meg a hiányát elviselni nagyon rossz, de idővel hozzászokik az ember, a fájdalmat meg kell élni, nincs kibúvó sajnos. Ez az élet rendje, előbb vagy utóbb mindent és mindenkit el kell engednünk, örökké nem tart semmi. El kell fogadni és tovább lépni. Új célokat kitűzni és menni előre, hinni abban hogy várnak még rád jó dolgok, nem veszett el semmi. A szép emlékeket úgyis őrizni fogjuk mindig a szívünkben, de be kell látni, hogy már nincs tovább, már vége.

És valóban csak akkor tudja az ember hogy tovább lépett, ha már nem érdekli mi van a másikkal, ha meglátja vagy hall róla valamit, közömbös tud maradni. Még sajnos én sem jutottam el ide, de majd az idő segít. 🙏